KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Neveletlenek

Karcsai Kulcsár István

 

Az angol irodalom már korábban felfigyelt arra, hogy a világbirodalom marcona és makulátlannak tűnő hadfiai körül talán még sincs minden rendben. Hogy a hatalmas gyarmatok nem lesznek örökkévalóak. A film, a jóval fiatalabb és gyermetegebb művészet sokáig csak mesélt erről a témáról. Hősies, kalandos történeteket, mint A hindu lándzsás, a Balaklava, a Négy toll. Egy nemzedék kamaszkorának nagy moziélményei voltak ezek a filmek. Aztán, ahogyan a világ egyre bonyolultabbá, a filmművészet pedig nagykorúvá vált, már nem lehetett folytatni az ilyenfajta meséket. Tony Richardson például megcsinálta az emberéletet ostobán semmibevevő militaristákról szóló igazi Balaklavát A könnyűlovasság támadásában.

Barry England kortárs angol színműíró az ötvenes években szolgált hazájának egy Távol-Keletre kihelyezett csapattesténél. Nyilván személyes élményei is közrejátszottak abban, hogy 1970-ben írt Neveletlenek című színművében, időben távolabbra helyezve a cselekményt, leleplezze a konzervatív, ósdi morál, a rossz érdekeket védő becsületkódex fonákságait. A színműből, melyet 1972-ben emlékezetes előadásban mutatott be a budapesti Nemzeti Színház, készült Michael Anderson filmje. Némileg elnézőbb ezzel a tiszti világgal szemben, mint a színdarab, de így is elég elgondolkodtató mondanivalót közöl érdekes, feszült cselekményvezetéssel. A színészek pedig remekül érzik, értik és tomácsolják ezt a jellegzetes angol világot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7320