KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Variáció egy szerelemre

Hollós László

 

Vajon miért mindig a tanárnők magányosak? Nem tudom, megfigyelték-e, hogy a filmekben szereplő magányos nők az esetek többségében pedagógusok. Néha bizony már hajlamosak vagyunk összefüggést keresni a társtalanság és a tanári pálya között. Dzira Ritenberg nem kívánja megfejteni a „nagy titkot” akadozó tempójú filmjében. Nem kutatja az okokat, megelégszik a felszínes ábrázolással. A film főhőse, Anna magányos tanárnő. A munkájában következetes, határozott asszony a magánéletében nem találja a helyét. Egy lett kisvárosba utazik esti iskolásokat tanítani. Viszonyt kezd egy családos mérnökkel, ám állandóan kétségek gyötrik, nem akarja választás elé állítani a férfit. Inkább elmenekül előle, vállalva születendő gyermekét s a már megszokott (?) egyedüllétet.

„Gyűlölöm a magányos nőket” – mondja könnybelábadt szemmel a filmben egy megcsalt feleség. Ám Dzira Ritenberg alkotása, amely csak úgy mellékesen említi meg a munkásoktatás helyi nehézségeit, a pedagógusok szenvtelenségét, nem szolgál meglepetésekkel, semmi újat nem mond a magányos tanárnőkről. Ráadásul a dialógusok elnagyoltak, mesterkéltek, s az operatőri munka is egyenetlen, helyenként kezdetleges.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7185