KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A menyasszony

Loránd Gábor

 

Hella gyűlöli a nácikat; szervezkedésért tíz évre ítélik a Harmadik Birodalomban. A börtön falai között játszódik a film: egyszerű, mértéktartó, elgondolkodtatni képes alkotás, amelynek tisztasága, jó értelemben vett eszköztelensége mégis szinte üdítően hat a sok-sok „maníros” film között. Méltán nyert nagydíjat a legutóbbi Karlovy Vary-i filmfesztiválon.

A fiatal nő méltóságáért, emberi mivoltának megőrzéséért harcol és vőlegényéért, aki vár rá. Semmi túlzott pátosz nincs ebben a harcban; csak egy meggyötört, csontos arcot látunk nagy szemekkel, összeszorított fogakkal, s a végsőkig elcsigázott test küzdelmét – mindezt póztalan, szép színészi alakításban. Ez a nő „csak” él, túlél, kapaszkodik minden fénysugárba, minden csepp vízbe, kívülről jött híradásba. És ember marad, nem les kegyeket, és nem tapos gyengébbekre.

Az alkotók igen jól, naturalizmustól és közhelyességtől mentesen ábrázolják a börtön pusztító hétköznapjait, nyomasztó atmoszféráját. S bár a film befejezése kissé elnagyolt, előkészítetlen, talán vitatható is (Hella kiszabadulása előtt néhány nappal hirtelen elhurcolják vőlegényét), erre a menyasszonyra vissza fog gondolni a néző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7006