KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Célkeresztben

Barotányi Zoltán

Ismét egy film, mely rögvest rükvercből indul: FBI-ügynök fején – csavarlazító nélkül is! – szorul a nejlonzacskó, ám ekkor Clint Eastwood előrántja Azt! Wolfgang Petersen technikás, erőnléttől duzzadó remekében – ez a változatosság kedvéért a tenger szintje felett játszódik – még számtalanszor előveszik és elsütik századunk kultikus tárgyát, mely, legfőbb vetélytársával ellentétben, nem szaporít, hanem szelektál. Mi tagadás, ismét akad mit a vérbe aprítani; nagyfejűek véres cseppje éppúgy hull, mint aprójószágoké. Rájuk – hiába, ez a rendszertani hierarchia – még golyót sem pazarolnak: a korosodó vénleányok nyakát csillagszemű orgyilkosunk negédes mozdulattal tekeri ki. Itt érkeztünk el csonthéjas filmünk magvához: John Malkovich – ereje teljében lévő, ám lapátra tett brávó – kihasználatlanul maradt energiáit Clintünk lelki szadizásával és sötét tervezgetéssel éli ki. Mint mindig, az életcéljától megfosztott ember előtt két út áll: az alkohol (Parkánnal vagy szívószállal), illetve az elnökgyilkosság. Antisztatikus antihősünk mentes a káros és kisszerű szenvedélyektől – így a választás nem is lehet kétséges. De jő Clint, a veterán ügynök, aki mellől Dallasban már kilőttek egy elnököt (őt speciel nem Dzsokinak hívták). A végső összecsapás nevéhez illően csak a végén következik, de addig sem érdemes az időt odakint tölteni; sokat derülhetünk a magát elhízott Nirvana-rajongónak álcázó Malkovichon. Ám hiába a nyuszifaroknak álcázott selymes lóding, meg a dali fél pár plasztik pisztoly, a megkeseredett szakember végül mégis pofára esik. Tanulság: a szenvedély csak decis pohárban veszélytelen – vagy még úgy sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=642