KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tó szelleme

Lajta Gábor

 

A film indítása – néhány kép – A homok asszonyára és a legjobb japán mozidrámákra emlékeztet. Egy tanár megérkezik egy víz nélküli faluba, amelyet – úgymond – a tó kígyóistene átkozott meg. A szikár és rejtélyes kezdet után először csak a színek válnak képeslapszerűvé, majd a holdfénnyel bántóan ellentétes árnyékot vetnek a műtermi lámpák, s lassan eluralkodik a teljes tartalmi és stiláris káosz. Komornak szánt realista jelenetek közé mesefilmből előrángatott ósdi szörnypofák kerülnek, elektronikus montírozással égbe menesztett tündérek alatt a katasztrófafilmek özönvize zúg. Szép ez az özönvíz. Filmes megoldása dicséri a japán mű-törpefa-készítők türelmét is, sajnos ezeket a miniatűr kerteket rombolták szét erős vízsugárral.

Elképesztő naivitás, eklektika jellemzi A tó szellemét. Mindez elfojtja az irodalmi alapanyag kibontható érdekességét is: egy falu lakóinak küzdelmét saját vak babonájukkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6387