KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat gézengúz

Matkócsik András

A hat kis gézengúzt kiskorú bűnözőknek is nevezhetnénk, mert az anyátlan-apátlan árvák – kicsit idősebb nővérük védőszárnyai alatt – parkoló autókat fosztogatnak, csupaszítanak le egészen a karosszériáig. Ám nem ők az elvetemültek, hanem a gonosz seriff, aki az alkatrészek orgazdájaként szemet huny a dolgok fölött.

Már az eddig leírtak is megérdemelnének némi társadalomvizsgálatot, a rendező azonban épp ellenkezőleg, mindezt nagyon mulatságos alapszituációnak találja. A filmbeli korakamasz fiúk nagy szakértelemre tesznek szert az autóleszerelés terén, amit a későbbiekben, jó útra térésükkor kamatoztatnak. Egyik áldozatuk, Brewster, az autóversenyző – a country-sztár, Kenny Rogers alakítja – aki épp most készül visszaszerezni régi babérjait, rajtaüt a bandán, de aztán elárasztják az apai érzések, és nem engedi árvaházba dugni a fiukat, mert ott lehet, hogy még iskolába is kéne járniuk. A továbbiakban autóversenynek, enyhe erotikának, bunyónak, kamaszlány-lelkizésnek vagyunk szemtanúi, kellenes country zene kíséretében. Brewstert, aki férfias és jószívű, minden útmenti bisztróban várja egy kiszolgálólány, de mivel a kis árváknak szeretetre is szükségük van, felhagy léha életmódjával, a fiúk segítségével megnyer egy fontos autóversenyt, feleségül veszi régi hű szerelmét, házat vesznek, ahol mint egy nagy család, boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film végén mindenki boldog, kivéve a seriffet, mint hoppon maradt orgazdát.

A rendezés elég laza, akárcsak az operatőri munka és a bizonytalan vágás. A film műfaját nehéz meghatározni. Talán rá lehetne húzni az „ifjúsági film” zubbonyt, de ennek némileg ellentmondanak az erotikusabb jelenetek, és az,

hogy alapvetően kedvet csinál az iskolakerüléshez és az autófosztogatáshoz. Mondjuk inkább úgy: egy film, amelynek a nyári szabadtéri bemutatás jobban növelte volna a fogyaszthatóságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6255