KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

48 óra

Schreiber László

 

Walter Hillnek bizonyára nem volt szüksége rá, hogy a film készítése előtt felüsse a Nagy Könyvet a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” címszónál, már azért sem, mert ott a műfaj olyan remekei alatt szerepel a neve, mint a Harcosok (Warriors) vagy a Gengszterek sofőrje. Biztos kézzel válogatja össze a hozzávalókat egy gond és korhatár nélkül fogyasztható, könnyen emészthető San Francisco-i specialitáshoz. Az üldözések, verekedések, lövöldözések közepette egy kis népszerű ismeretterjesztő munkára is jut idő. A fekete, fehér és rézbőrű szereplők jóvoltából némi történelmi-etnikai hangulattal színesített városnézés során ismerkedhetünk „Frisco” nevezetességeivel, a kínai negyed és a hírhedt metró mindennapjaival. Közben a lőtt sebekből dől a vér, a gyilkosok kíméletlenek és marconák, de mégsem telepszik a filmre a német bűnügyi történetekből ismert homályos, szürke, nyomasztó hangulat. Ez mindenekelőtt Eddie Murphy-nek köszönhető, aki manapság afféle amerikai fekete kiskabosként arat zajos sikereket a szórakoztató műfajban.

Félreértés ne essék, nem komolytalan a film, még csak vígjátéknak sem lehet nevezni, de rendre felbukkannak benne feszültségoldó színfoltok. Az új ötletek mellett klisévé szelídült régi fogásokat is használ Hill, ilyen a rövid időre (ezúttal 48 órára) rablóból pandúrrá tett bűnöző szerepeltetése is, de ezt nyilván adaléknak szánta a lezser, hanyag járású, keményöklű, a szabályzatnak fittyet hányó rendőr nimbuszához. Habár ebben a műfaj kedvelői, gondolom, nem szorulnak már támogatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5189