KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiú nagy fekete kutyával

Tamás Amaryllis

 

Hannelore Unterberg történetének színhelye: a lehangoló lakótelepen élő egygyermekes család egyenterepe, valódi ingerszegény környezet, – pusztán fegyelmező és büntetést végrehajtó funkciójukban vegetáló szülőkkel, a családban hospitalizálódott gyerekkel, Ulffal. Ulfhoz egy napon hozzácsapódik egy hatalmas újfoundlandi, s ettől fogva élményei megsokszorozódnak, hiszen az untig ismert feladathelyzetek mellett a véletlen – cselekvésre késztető alkalmakat nyújt. A közös döntés és választás lehetősége (az újfoundlandi befogadása, családtaggá fogadása), az önállóság és egymás véleményének figyelembevétele, a magas követelmény és a figyelem, az egyéni bánásmód – amely a demokratikus stíluüt, mint legkívánatosabbat jellemzi – fényévekre esik Ulf szüleitől is. így hát Nepomuk, az újfoundlandi kutya – azzal, hogy biztonságérzetet, ragaszkodást áraszt, – a jó érzelmi légkört jelenti, az „otthon” pótlását.

A szülők állandó és indokolatlan korlátozásának következménye: Ulf megismerkedik Oscarral, a csavargóval, aki nem ismeri a sablonokat, viszont a vele való barátkozás tudatosságot, ötletességet, felszabadult játékkedvet igényel. Bizonytalan egzisztencia, de a szeretet és a beleélés képességének kultúráját garabonciás ösztöneiben érzi.

Ulfból talán a világban kellő „öntudattal” és biztonsággal mozgó személyiség lesz, mert egy öreg csavargó és egy kiebrudalt kutya ráébresztették, hogy ő sem másodrendű állampolgár. Szerencséje kivételes: növények, állatok nélkülivé szervezett, mérgezett levegőjű és szennyezett vizű életünk továbbra is a természet összhangjait nélkülöző, sivár élményvilágú gyermekeket nevel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5080