KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy bátor és erős!

Torma Tamás

 

„Amire túl fájdalmas elmlékezni, azt inkább egyszerűen elfeledjük” – énekelték néhány éve az Ilyenek voltunk című filmben, amelyben mellesleg Barbara Streisand és Robert Redford már eljátszotta, amit ezúttal egy kanadai páros próbált meg újra. Ted Kotcheff ugyan aligha tagadhatja, hogy látta Pollack immmár tizenöt éves sikerfilmjét, a Mordecai Richler bestselleréből forgatott adaptációnak – a zsidó „folklór” segítségével – mégis képes volt sajátos hangulatot adni. (Mondja is Joshua, a főhős: „A teniszezést meg lehet tanulni, a zsidóságot nem!”) Nosztalgiázásnál többet viszont ne reméljünk ettől a filmtől. Ahogy egy 20th Century Fox-produkciótól elvárhatja az ember, a frappáns mondások mindig a helyükön vannak („A Tízparancsolat olyan, mint egy vizsga, ha nyolcat teljesítesz, attól még lehetsz osztályelső...”); a hepiendtől azonban nincs menekvés: a bizonytalan egzisztenciájú zsidó krakéler fia végül is elnyeri a felsőosztálybeli lány kegyeit. Humor és melodráma között egyensúlyozni, Woody Allenen kívül, manapság nem sokan képesek. Ted Kotcheff sem tartozik a kivételek közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4935