KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törökfürdő

Tamás Amaryllis

 

Minden dolgok szeretetére tanít a Hamam vagyis A törökfürdő, az olasz-török Ferzan Özpetek rendezte varázsos lélekfilm, s ugyanerre tanítanak Nazim Hikmet versei, akinek a fáma szerint szerelmese volt az „isteni kurtizán”: az olasz származású Anita, egy régi törökfürdő gazdája.

Anita soha sem látott, Rómában élő unokaöccsére, a belsőépítész Francescóra hagyja végrendeletében a lepusztult törökfürdőt, aki azért érkezik Isztambulba, hogy – miként vérbeli üzletemberhez illik – eladja. Az ódon fürdő azonban megbabonázza, soha többé nem hagyja el Törökországot.

A film érzéki módon szemlélteti Francesco (Alessandro Gassmann) és a válni akaró feleség, Marta (a karizmatikus Francesca d'Aloja) „színeváltozását”, a homoszexuális Mehmet mindkettőjük sorsába észrevétlen természetességgel beleszövődő figuráját, a nyugati világ szexuális képmutatását, szemben a művészetté finomult gyengéd keleti erotikával.

A szexuális vágy és a transzcendens kapcsolata, vagy a szakrális prostitúció megítélése koronként és kultúránként változik. Francesco és Marta a mobiltelefonos őrület életidegenségéből csöppennek a „múltba”, ahol a testi gyönyörök, a létezés mámora még képes kitölteni az emberi Én és az univerzum között tátongó űrt. Ahol a szerelem mágia és spirituális hatalom; ahol az elhunyt személy utolsó kívánsága szent – mivel átjárót képez élet és halál között –; ahol régi levelek meghitt kapcsolatot hoznak létre olyanok között, akik nem ismerték egymást személyesen. Ahol a szerelem legfontosabb értékének a méltóság kölcsönös megőrzése számít, és a vágy – a lélek felszabadítását szolgálja.

Ferzan Özpetek Törökfürdője érzéki pillantás az érzékfeletti világra, érdemes benne megmerülni mindenkinek, aki belefásult a századvégi közönybe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3739