KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hozzám jössz, haver?

Roboz Gábor

Épouse-moi mon pote – francia, 2017. Rendezte és írta: Tarek Boudali. Kép: Antoine Marteau. Zene: Maxime Desprez. Szereplők: Tarek Boudali (Yassine), Philippe Lacheau (Fred), Charlotte Gabris (Lisa), David Marsais (Stan). Gyártó: Axel Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 92 perc.

 

Családja támogatásának köszönhetően a marokkói Yassine felköltözhet Párizsba, hogy megvalósítsa az álmait, építésznek tanuljon és feleséget szerezzen magának, az érzékeny fiatalember azonban elszúrja élete nagy lehetőségét: kockára teszi, hogy visszaküldik szülőhazájába, ráadásul kialakulófélben lévő párkapcsolatából is kiugrik. Csak letelepedési engedéllyel kerülheti el a hazatoloncolást, és új feleségjelölt híján azt teszi, amit nyilván mindenki tenne az ő helyzetében: megkéri legjobb barátját, hogy tettesse magát melegnek, és rövid időre házasodjanak össze – ám egy vaskalapos hivatalnoknak hála ennyire könnyen azért nem ússza meg.

A komikusként dolgozó Tarek Boudali (Babysitting) féltucat szerep után máris elérkezettnek látta az időt, hogy megrendezze karrierje első filmjét, és három társával írt produkciója alapján nem voltak különösebben nagy ambíciói. Bármilyen elvárásokkal is ülünk be egy alig ismert színészeket felvonultató francia vígjátékra, a Hozzám jössz, haver? szinopszisa nem árul zsákbamacskát: a film humora tényleg kizárólag abból táplálkozik, hogy a férfipáros melegnek adja ki magát, és ebből mindenféle válogatott konfliktusok adódnak. Ez nem az a fajta film, amelynél érdemes fennakadni az egészet átható homofóbián (hiába reflektál a problémára a női kulcsszereplő a játékidő felénél, ez sem segít), sem a szemkidüllesztésre és pofavágásra alapozó színjátszáson, ha egyszer olyan egzotikumokat is láthatunk, mint a francia Owen Wilson, egy Eiffel-torony formájú dildó és egy farmerszettes-cowboykendős kiskutya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13929