Mozi

Downrange

Huber Zoltán

Downrange – amerikai-japán, 2017. Rendezte: Rhyúhei Kitamura. Írta: Joey O’Bryan. Kép: Matthias Schubert. Zene: Aldo Shilaku. Szereplők: Kelly Connaire (Jodi), Rod Hernandez (Todd), Stephanie Pearson (Keren), Anthony Kirlew (Eric). Gyártó: Genco / Rim Entertainment. Forgalmazó: Pannónia. Feliratos. 89 perc.

Ha tisztában van a kvalitásaival és nem akar mindenáron többnek látszani, egy olcsóbb másodvonalbeli produkció is könnyedén maga mellé állíthatja a nézőit. A szerényebb lehetőségek nemcsak a rendelkezésre álló erőforrások maximális felhasználására ösztönözhetnek, de áramvonalas takarékosságra is. A kisebbfajta kultusznak örvendő japán horror-specialista, Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) minimalista vérfürdője pontosan azért méltó a figyelemre, mert alkotóink az utolsó cseppig kifacsarják az alapötletüket.

Adott egy fiatal társaság és egy rejtélyes orvlövész, akiket az elhagyott amerikai vidéken csak a lerobbant autó fedezéke választ el egymástól. A taktikusan egyetlen helyszínen tartott, a létező összes dramaturgiai lehetőséget következetesen végigzongorázó párharc nagy fegyverténye, hogy szinte tökéletesen sallangmentes Nincs szépelgő expozíció, sem magyarázkodó visszatekintések, a figurákról szinte semmi nem derül ki, a többiek még az első áldozat nevében sem biztosak. A rendező szórakoztatóan kíméletlen a szereplőivel, a láthatatlan gonosz képtelen hibázni, a lövedékek emberi szervezetre gyakorolt hatásait a film a legapróbb részleteséggel tárja elénk. A végtagokat és fejeket szaggató hangtalan lövések között a csapdahelyzetben vergődő áldozatok rossz döntéseivel és az őket alakító színészek gyilkos intenzitású ripacskodásaival múlathatjuk az időt. Bár sok helyen horrorként említik, valójában telivér thrillert kapunk egy olyan ellenféllel, aki valóban túlviláginak tűnhet, egészen az utolsó morbid csavarig. A film szűkszavúsága akaratlanul is passzol a létszám menetrendszerű apadásához, a csehovi puskás bölcsesség leleményes csúcsra járatása jól sül el. A stáblistával együtt épp nyolcvankilenc perces mű nyilván nem váltja meg a világot és az érintett műfaji sablonokat sem forradalmasítja, de soha rosszabb B-kategóriás filmet.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 55-56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13842

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -