KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Szellay Alice (1918–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Lengyel László: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Kovács András Bálint: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Jancsó Miklós: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Bikácsy Gergely: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Schubert Gusztáv: Tabuk és totemek A szabadság csele

• Almási Miklós: Mr. Hákli zsebből forgat Doku-fikció Steve Soderbergh-ről és a videóról
• Bikácsy Gergely: A lenyergelt szamár szex, hazugság, videó
• Sneé Péter: Szagos siker John Waters piszkos gyönyörűsége
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A gazdag keleti rokon Cannes 2.
LENGYEL FILM
• Kovács István: A kegyetlenkedés esztétikája Kihallgatás
• Koltai Ágnes: Lelki vitamin Márciusi mandula

• Várkonyi Tibor: Faulkner kalandja de Gaulle tábornokkal Egy meghiúsult filmterv
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A konyharend lovagjai Vattatyúk
• Schéry András: Csodák Milánóban Maurizio Nichettiről
VIDEÓ
• Hirsch Tibor: Fényképezz vissza! Videóvilág
FESZTIVÁL
• Fáber András: Közeledések Strasbourg
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Homo novus
• Tamás Amaryllis: Csoda Manilában
• Hegyi Gyula: Fekete mágia
• Koltai Ágnes: Az emlékmás
• Kovács András Bálint: Vadászat a Vörös Októberre
• Harmat György: Párjáték
• Fáber András: Lévy és Góliát
• Szemadám György: Űrgolyhók
ELLENFÉNY
• Koltai Ágnes: Katharina Blum meg a tisztesség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezermilliárd dollár

Gáti Péter

Az 1982. évi nyugat-berlini filmfesztivál versenyen kívüli nagyágyúja a negyvenéves filmes múltra visszatekintő Henri Verneuil most látható alkotása volt. A neves francia rendező eleinte Robert Verney asszisztenseként dolgozott, majd dokumentumfilmekkel kezdte önálló pályafutását. Rendezései közül nálunk főleg Fernandel főszereplésével készült vígjátékai (Első számú közellenség; Apa lett a fiam) és izgalmas kalandfilmjei (Két nap az élet; I mint Ikarusz) arattak sikert.

Az Ezermilliárd dollár című film egy másfajta, Verneuiltől szokatlan gondolatrendszer terméke. Vígjáték helyett most krimibe oltott nagyszabású társadalomvizsgálatra vállalkozott a rendező, nem is titkolt filozófiai indíttatással. A megtörtént eseményeket is felhasználó történet Paul Kerjean újságíró igazságosztó harcát követi nyomon, azt a küzdelmet, amelyet egy mind több gazdasági, majd politikai hatalmat magához ragadó multinacionális cég ellen folytat. A kezdetben botrányszagú riporttéma az újságíró nyomozása révén egyre szövevényesebb és veszélyesebb üggyé válik. Verneuil hősének a későbbiekben már magánélete, sőt egzisztenciális léte is egybefonódik a nagy leleplezés körüli bonyodalmakkal, az általa megírni kívánt cikk következményeivel.

Ismerős, mert jellegzetesen századunkbeli mítosz újabb darabja ez a film, hiszen „ezermilliárd” változatban láthattuk már a tömegkommunikációs médium napszámosának kálváriáját. Verneuil azáltal „egyéníti” ezt a sorozatot, hogy alkotása filozófiájának alapmotívumává a világ sorsáért, az egyén szabadságáért való aggódást teszi. A legtöbb azonban, amit filmjében méltányolhatunk, az a meggyőződése, hogy az igazságnak mindig érvényt kell szerezni; Verneuilt ugyanis naiv, egysíkú humanizmusa megakadályozza abban, hogy művészileg hiteles ábrázolását adja ennek az aggódásnak, az újságíró küzdelmének.

Egyébként Paul Kerjean történetét talán nem is lehet befejezni. Amennyiben bátorságáért utoléri a hatalom bosszúja, a néző legyint – igen, így szokott lenni. Ha pedig – Verneuil értelmezését követve – az újságíró győz, és megjelenteti ominózus cikkét, bizony a néző akkor is csak legyint: hát változik ettől a világ? Gyanúnk szerint nem. A film is csupán arról győzött meg, hogy a nagyhalak továbbra is megeszik a kisebbeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6490