KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Szellay Alice (1918–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Lengyel László: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Kovács András Bálint: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Jancsó Miklós: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Bikácsy Gergely: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Schubert Gusztáv: Tabuk és totemek A szabadság csele

• Almási Miklós: Mr. Hákli zsebből forgat Doku-fikció Steve Soderbergh-ről és a videóról
• Bikácsy Gergely: A lenyergelt szamár szex, hazugság, videó
• Sneé Péter: Szagos siker John Waters piszkos gyönyörűsége
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A gazdag keleti rokon Cannes 2.
LENGYEL FILM
• Kovács István: A kegyetlenkedés esztétikája Kihallgatás
• Koltai Ágnes: Lelki vitamin Márciusi mandula

• Várkonyi Tibor: Faulkner kalandja de Gaulle tábornokkal Egy meghiúsult filmterv
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A konyharend lovagjai Vattatyúk
• Schéry András: Csodák Milánóban Maurizio Nichettiről
VIDEÓ
• Hirsch Tibor: Fényképezz vissza! Videóvilág
FESZTIVÁL
• Fáber András: Közeledések Strasbourg
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Homo novus
• Tamás Amaryllis: Csoda Manilában
• Hegyi Gyula: Fekete mágia
• Koltai Ágnes: Az emlékmás
• Kovács András Bálint: Vadászat a Vörös Októberre
• Harmat György: Párjáték
• Fáber András: Lévy és Góliát
• Szemadám György: Űrgolyhók
ELLENFÉNY
• Koltai Ágnes: Katharina Blum meg a tisztesség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Garfield

Hungler Tímea

 

Filmünk főszereplője a világ egyik leghíresebb macskája, Garfield, a dagadt, lusta, önző, egomán, cezaromániás lasagna-függő szőrös dög, a megtestesült antimacska, aki attól függetlenül csinált világkarriert Jim Davis képregényfigurájaként, hogy igazi antiszuperhős: ahol tud, mindenkinek keresztbe tesz. Két hatalmas szunyálás és nagy zabálás között született kalandjait feldolgozták már rajzfilm-sorozatban, egész estés adaptációt azonban eddig még nem jegyzett róla a filmtörténet – ezen kínzó hiányt orvosolandó a hajdan szebb napokat látott rendező, Peter Hewitt (Bill és Ted haláli túrája) látott szorgos munkához.

Ha a kedves olvasó látta a Kutyák és macskák vagy a Stuart Little, a kisegér című örökbecsű opuszukat, nagyjából sejtheti, mire számíthat. Digitalizált ebek, cickányok és patkányok népesítik be a vásznat, mosolyognak, beszélnek, kacsintgatnak, hogy ezek után Garfield állandó partnere, Ubul kutya miért egy valódi eb, talány, mint ahogyan az is, hogy Garfield miért lett teljeséggel kompjuter-generálta látvány.

A film blue-box technológiája sajnos sehogy sem akar összeállni: Breckin Meyer szemmel láthatólag macskája helyett legtöbbször a semmit ölelgeti, és a történet sem éppen a legeredetibb: Garfield és Jon életébe berobban Ubul, a kivert kutya, akit a gazdi, Garfield legnagyobb bánatára, azért fogad örökbe, hogy imponáljon a környék vonzó állatorvosnőjének. A két háziállat között megkezdődik a vetélkedés Jon kegyeiért – az eszközök megválogatásában vörös cirmos cicánk semmitől sem riad vissza, amikor azonban a helyzet válságossá válik, természetesen kiderül: neki is a helyén van kissé elhájasodott szíve.

A családi mozinak szánt alkotás főszereplője egy „emberként” kellene, hogy vállain elvigye a produkciót – az ütős dialógusok, az izgalmas fordulatok hiánya, az esetlen technika azonban minden idegesítő tulajdonságát felerősítik, macskavolta pedig valósággal kierőszakolja, hogy egy másik, hasonlóan komoly múltra visszatekintő, mostanában digitalizált vörös cirmossal, a Shrek 2-ben debütáló Csizmás kandúrral hasonlítsuk őt össze. Nos, ez utóbbi tényleg olyan macska, akiért megéri moziba menni: mozgékony, jópofa, ellenállhatatlan, és ha időnként alamuszi is, jó nagyokat ugrik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1808