KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Szellay Alice (1918–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Szilágyi Ákos: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Lengyel László: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Kovács András Bálint: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Jancsó Miklós: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Bikácsy Gergely: Tabuk és totemek A szabadság csele
• Schubert Gusztáv: Tabuk és totemek A szabadság csele

• Almási Miklós: Mr. Hákli zsebből forgat Doku-fikció Steve Soderbergh-ről és a videóról
• Bikácsy Gergely: A lenyergelt szamár szex, hazugság, videó
• Sneé Péter: Szagos siker John Waters piszkos gyönyörűsége
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A gazdag keleti rokon Cannes 2.
LENGYEL FILM
• Kovács István: A kegyetlenkedés esztétikája Kihallgatás
• Koltai Ágnes: Lelki vitamin Márciusi mandula

• Várkonyi Tibor: Faulkner kalandja de Gaulle tábornokkal Egy meghiúsult filmterv
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A konyharend lovagjai Vattatyúk
• Schéry András: Csodák Milánóban Maurizio Nichettiről
VIDEÓ
• Hirsch Tibor: Fényképezz vissza! Videóvilág
FESZTIVÁL
• Fáber András: Közeledések Strasbourg
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Homo novus
• Tamás Amaryllis: Csoda Manilában
• Hegyi Gyula: Fekete mágia
• Koltai Ágnes: Az emlékmás
• Kovács András Bálint: Vadászat a Vörös Októberre
• Harmat György: Párjáték
• Fáber András: Lévy és Góliát
• Szemadám György: Űrgolyhók
ELLENFÉNY
• Koltai Ágnes: Katharina Blum meg a tisztesség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Gettó Balboa

Kezdő menet

Győri-Drahos Martin

A szegénység gettójából is ki lehet törni, köbre emelt akaraterővel.

 

Bogdán Árpád (Genezis, Boldog új élet) a társadalom perifériájára szorult, vagy eleve oda született kisemberek szemszögéből meséli el szociálisan érzékeny történeteit. Ez alól nem kivétel első és legfrissebb dokumentumfilmje, a Gettó Balboa sem. A hatodik Magyar Filmhéten a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmdíjat elhozó film esetében a rendező eddigi legkimagaslóbb minőségű filmjéről beszélhetnénk, ha nem érződne a dokumentumfilmes rutin hiánya.

A készítők a 2010-es évek derekának Budapestjén, a nyolcadik kerületi cigány gettóban, az egykori drogdíler, ex-gengszter Sipos Misi bácsi gyámsága alatt edző tehetséges fiatal bokszoló, Szabó Zoli izzadságos útját követik végig, amint tehetséges amatőrből sokszoros profi világbajnok lesz. A kreatív címválasztással nem csak a Rocky-filmek lelkes rajongóit akarták becsalogatni a mozikba, hanem a két történet közti vitathatatlan hasonlóságra is utalnak. A film log line-ja még Hollywoodban is remekül megállná a helyét. Megtért gengszter, kiemelkedő tehetség a társadalom alján, amatőrből profivá válás, edző és sportoló konfliktusa… Minden megvan, ami egy jó filmhez kell.

Az alkotóknak mégsem sikerült kihasználni ezt az igen komoly potenciált. Mintha nem tudták volna egyértelműen eldönteni, hogy kinek a történetét szeretnék bemutatni. A főcím és a film első fél percében látható flash forward Zoli sorsára utal, a film alapkonfliktusát meghatározó egységben, az expozícióban azonban hosszú percekig kizárólag Misi bácsit látni. Megismerjük pálfordulásának történetét, nyomorúságos élet- és edzéskörülményeit, küzdelmét egy állandó edzőteremért. A film majd húsz percen keresztül ezzel a szerethető és tiszteletreméltó idős férfival foglalkozik, de a tehetséges bokszolóról nem tudunk meg semmit.

Alapvetően azzal nincs probléma, ha egy film két ember történetét párhuzamosan szeretné bemutatni. A dokumentumfilmes forma kifejezetten alkalmas erre a célra. Bogdán Árpád és csapata a ’70-es ’80-as évek magyar filmművészetet nagyban meghatározó fikciós dokumentumfilmek filmtípusához nyúlt vissza. A Budapesti Iskola néven is ismert filmes irányzatnak köszönhető Dárday István Jutalomutazása, Tarr Béla első egészestés filmje, a Családi tűzfészek és Schiffer Pál Cséplő Gyurija. E filmesek mindegyike ugyanazzal a módszerrel élt. Kicsi stábbal dolgoztak, általában több kézikamerával készítették a felvételeket, direkt (a helyszínen felvett) hangot rögzítettek és természetes fényt használtak. Az amatőr szereplőket hozzászoktatták a kamera jelenlétéhez, a filmezett szituációkat nem írták meg mondatról mondatra, így a szereplők saját szavaikkal tudták kifejezni magukat. A rendezők az életet mintegy narratív rendszerbe szervezték.

Ezek a technikák megtalálhatók a Gettó Balboában is, de a mozgalom klasszikusaival ellentétben mégsem sikerül a hitelesség érzetét kelteniük. A hiteltelenséget részben az amatőr szereplők felkészületlensége okozza. A szereplők párbeszédei rendkívül mesterkéltnek hatnak. A beszélgetések gyakran a kereskedelmi televíziók reality-sorozataira emlékeztetnek. Olykor az is felmerül a nézőben, hogy az alkotók adták a szájukba a mondatokat. A stáb jelenléte kínosan érződik a vásznon, ami feltehetően a megfelelő dokumentumfilmes rutin hiányából ered.

Bordás Róbert operatőr fekete-fehér felvételei kétségkívül hatásosak, egyszerre idézik meg A gyűlölet és a Dühöngő bika képi világát, ám egy történet elbeszélésekor nem lehet mindent a látványra építeni. Bármennyire szuggesztív is a film látványvilága, a dramaturgia hiányosságait és a dokumentumfilmes rutin hiányát nem képes teljes mértékben pótolni.

Szabó Zoli és Sipos Misi bácsi buktatókkal teli diadalútja rendkívül inspiráló, mozivászonra kívánkozik, ha a civil szereplőket jobban felkészítik a stáb jelenlétére és átgondoltabb dramaturgiát választanak, az idős mester és a világbajnokká érő tanítványa története is nagyobbat ütne.

 

Gettó Balboa – magyar dokumentumfilm, 2018. Rendezte: Bogdán Árpád. Kép: Bordás Róbert. Zene: Víg Mihály. Vágó: Politzer Péter, Hernáth Csaba. Szereplők: Szabó Zoltán, Sipos Mihály. Producer: Ferenczi Gábor, Kosztolni Ildikó, Józsa László, Ponczók Attila. Gyártó: Focusfox. Támogató: NMHH Média Mecenatúra Program / MNF. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 33-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14195