KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vízesés fia

Bognár Éva

 

A Vízesés fia, Sam, egyszerű fehér ember, aki minden akadályt legyőz, amit a nagy Természet állít elé.

A „fehérek nem járta” vadnyugaton vándorol, s eközben többször is megtámadják, hol a tigrisek, hol a farkasok, hol az indiánok. Sam természetesen mindig kiszabadul hűséges kutyája segítségével.

Ezen veszélyek és a belőlük való szabadulások egyre monotonabbá váló sorozatából áll a film, amelynek egyetlen feszültebb pillanata sincs. Minden akciója lassú, vontatott, és nevetségesen gyermekded.

A rendező talán úgy gondolta, beváltja a régi receptet, amely szerint állatokat szerepeltetni már fél siker, de azt elfelejtette, hogy akkor annak az állatnak valamilyen sajátos tulajdonsága kell legyen. Az ebben a filmben szereplő kutya ugyan okos tekintetű és hűséges, de nincs egyénisége – bár még így is az ő alakítása a legemlékezetesebb.

A film nézhetetlenül unalmas, és ezen még a szép amerikai tájak sem tudnak segíteni. Éppen ezért nem fogom a tábortűz mellett Vízesés fiának legendáját mesélni, hiába szólítottak fel erre a film végén, legfeljebb óva intek mindenkit attól, hogy megnézze ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7186