KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajsza szárazon és vizen

Schreiber László

 

A sokat sejtető, izgalmas cím nem túloz, inkább visszafogottnak mondható, hiszen nemcsak szárazföldön és vízen, hanem a levegőben is zajlik a hajmeresztő hajsza.

A színes, szélesvásznú szovjet film alkotói igyekeztek elkerülni a közérthetőséget veszélyeztető, homályos fordulatokat és a cselekmény feszessége ellen munkáló, dekadens piszmogást. Igyekezetük egyébként teljes sikert hozott. De hát miért is kell ezt cifrázni. A hamburgi menetrendszerű járat gépéről egy gonosz arcú, mindenre elszánt diverzáns ugrik ki, hogy megrongálja a kozmikus kapcsolatot biztosító antennát. Tiszta sor. Miként az is, hogy a rokonszenves határőr észreveszi a turpisságot, és a hívatlan vendég nyomába szegődik.

Ezzel meg is kezdődik a vérfagyasztó (máskor vérforraló) fordulatokban gazdag üldözés. Nos, aki azt képzeli, hogy a tengerentúli diverzánsok pipogya alakok, az jócskán téved. Alaposan melléfog azonban az is, aki a szovjet határőrök képességeit és felkészültségét becsüli alá.

Zil teherautók és gyorsjárású Zsiguli személygépkocsik rodeója, valamint egyéb technikai csodák párharca színesíti a hajszát. Kalandfilmről lévén szó, nem volna helyes elárulni a küzdelem végkimenetelét; legyen elég annyi, hogy az éberség, a találékonyság s a bátorság megfelelő összhangja biztos záloga a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4974