KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászat a Vörös Októberre

Kovács András Bálint

 

Közepes színvonalú tengeralattjáró-film. A szovjetek első csapást mérő szuper-tengeralattjárójának tisztikara elhatározza, hogy átáll az amerikaiakhoz, nehogy általuk robbantsák ki az új háborút. A baj csak az, hogy az amerikaiak azt hiszik, hogy az oroszok támadnak, az oroszok pedig meg akarják semmisíteni a dezertőr tengeralattjárót. A forgatókönyvnek két feladatot kell megoldania: hogyan jönnek rá az amerikaiak, hogy mit akar az elszabadult hajó, és hogyan mentik ki az oroszok karmai közül. A filmnek elsősorban a második része izgalmas, amikor az egyre inkább szupermenné váló CIA-ügynök, aki ki tudja hogyan, rájön, hogy ezek nem támadnak, hanem dezertálnak, megpróbál eljutni arra a tengeralattjáróra, amelyik viszont ugyancsak zseniális ötlettel rábukkan a hangtalan Vörös Október nyomára, és már éppen szétlőni készül azt.

A filmben túl sokat beszélnek, és hosszához képest túl kevés az akció. A felvételek, a díszletek szépek, csillognak-villognak, bár a produkciónak nyilván nem volt annyi pénze, mint a Csillagok háborújának, úgyhogy viszonylag kevés külső felvételt látunk. Mivel sokat lövöldözni ebben a történetben nem lehet (nukleáris rakétákat hordozó atom-tengeralattjárókról van szó), az ilyen irányú igényeket végülis a jó öreg pisztolypárbaj elégíti ki a CIA-ügynök és az elvetemültén eszmehű, de valószínűbb, hogy KGB-s segédszakács között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4707