KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Trükkös halál

Pápai Zsolt

F/X (Murder by Illusion) – amerikai, 1986. Rendezte: Robert Mandel. Szereplők: Bryan Brown, Brian Dennehy, Diane Venora. Forgalmazó: Fantasy Film. 104 perc.

Veterán honi cinefileink számára bizonyos nyolcvanas évekbeli hollywoodi opuszok nem feltétlenül vagy nem kizárólagosan az önértékük miatt becsesek, hanem azért, mert a megváltozó magyar forgalmazási és bemutatási politika szimbólumaivá váltak: ezek a művek az amerikai tömegfilmet egészében mosléknak bélyegző és ezért a hazai mozikból kirekesztő, tervutasításos gondolkozásmód alkonyát jelezték. Míg korábban a vitathatatlan klasszikusok sem jutottak be az országban (netán évtizedes késéssel érkeztek meg, mint a Psycho vagy A Keresztapa példája mutatja), addig a szocializmus utolsó évtizedében egyre több hollywoodi film színesítette a mozik palettáját. A Trükkös halál az elkészülése után egy évvel már látható volt nálunk, és ugyan nem ez a filmtörténet legjobb thrillere, ámde számos elemében izgalmas darab.

A történet hőse a kisköltségvetésű horrorok és bűnfilmek speciális effektusainak mestere, aki rendhagyó megbízást kap a tanúvédelmi program üzemeltetőitől. Némi hezitálás után elvállalja a feladatot, ám ezzel nagy slamasztikába kerül, melyből csak trükkmesteri tudásának legjavát nyújtva keveredhet ki. A Trükkös halál a hetvenes–nyolcvanas évek nyíltan önreflexív amerikai bűnfilmjeinek sorába illeszkedik (olyan kiváló darabok mellé, mint a The Last of Shelia, A kaszkadőr vagy a Blow Out), ámde szürkébb azoknál. A tévéből érkezett (majd néhány nagyjátékfilm után oda is távozott) Robert Mandel direktor ahelyett, hogy duplafenekűvé tenné a mesét – azaz a mozgóképi illúziókeltésről is elmélkedne egy keveset –, jobbára a bűnügyi szál kifejtésére összpontosít. Szórványosan akadnak ugyan mondatok, melyek a filmkészítést tematizálják („Manapság senki sem készít filmet az emberekről. Mindenkit csak a speciális effektusok érdekelnek” – jegyzi meg az expozícióban a főhős színész-barátnője, kár, hogy a magyar szinkronban ezt félrefordították), ámde a rendező nem használja ki a történetben rejlő lehetőségeket. Egy Brian DePalma bizonyára többet kihozott volna a projektből.

Mindazonáltal a Trükkös halál DePalma nélkül is érdekes, feszült thriller. Az élvezeti értékéből ugyan levon egy keveset a szintipop ciripelés a hangsávon, továbbá a történetvezetése sem tökéletes (érthetetlen például, hogy a protagonista az ellene indított merényletkísérlet után miért nem bújik el, és miért megy – az antagonisták által jól ismert – barátnője lakására), de összességében pozitív a mérleg.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11346