KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Neveletlenek

Karcsai Kulcsár István

 

Az angol irodalom már korábban felfigyelt arra, hogy a világbirodalom marcona és makulátlannak tűnő hadfiai körül talán még sincs minden rendben. Hogy a hatalmas gyarmatok nem lesznek örökkévalóak. A film, a jóval fiatalabb és gyermetegebb művészet sokáig csak mesélt erről a témáról. Hősies, kalandos történeteket, mint A hindu lándzsás, a Balaklava, a Négy toll. Egy nemzedék kamaszkorának nagy moziélményei voltak ezek a filmek. Aztán, ahogyan a világ egyre bonyolultabbá, a filmművészet pedig nagykorúvá vált, már nem lehetett folytatni az ilyenfajta meséket. Tony Richardson például megcsinálta az emberéletet ostobán semmibevevő militaristákról szóló igazi Balaklavát A könnyűlovasság támadásában.

Barry England kortárs angol színműíró az ötvenes években szolgált hazájának egy Távol-Keletre kihelyezett csapattesténél. Nyilván személyes élményei is közrejátszottak abban, hogy 1970-ben írt Neveletlenek című színművében, időben távolabbra helyezve a cselekményt, leleplezze a konzervatív, ósdi morál, a rossz érdekeket védő becsületkódex fonákságait. A színműből, melyet 1972-ben emlékezetes előadásban mutatott be a budapesti Nemzeti Színház, készült Michael Anderson filmje. Némileg elnézőbb ezzel a tiszti világgal szemben, mint a színdarab, de így is elég elgondolkodtató mondanivalót közöl érdekes, feszült cselekményvezetéssel. A színészek pedig remekül érzik, értik és tomácsolják ezt a jellegzetes angol világot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7320