KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A prosti

Asbóth Emil

Milyen az ideális férfi a szexuális vonzerőt tekintve? Legyen öregecske (hetven fölött az igazi), hálásan hervatag, képzeletgazdag, de szegényes fegyverzetű, legyen gyors, akár túl gyors is (ante portas), tehetős és tehetetlen, harcias Botond helyett félénk bekéredzkedő. A szerelemipar robotosnőjének ábrándlovagja korántsem a macho szuperhím. Ami a méreteket illeti: the small is beautiful. A pici gyönyörű.

Ken Russel, aki művészetében sohasem vonakodott a túlzó hatásoktól, a vér, a nyers hús, a szekrétum barokkos pompájától (Ördögök, A fehér féreg búvóhelye stb.), most önmagához képest szárazon tartózkodó. Az új tárgyilagosság jegyében mutatja a rutinos utcanő közhely-sorsát, szociálisan megtépett múltját, blazírtan férfigyűlölő napi szorgalmát. A közkurva személyisége meghatározottan nemlétező, akár a hangyáé, a gátlástalan nagyipari strici nőstény-hadseregének névtelen rabszolgája.

David Hines, londoni taxisofőr negyvenperces monodrámája amerikai környezetbe helyeződött, a szavak megjelenített képekké változtak, a múlt jelenidővé, a vallomások, a tetoválással megjelölt prosti és a gazdag strigó ars poeticájának címzettje a feloldozást nem ígérő kamera lencséje. A férfiak nem kéj-, de bosszúvágyból vásárolják a kielégülést, a bubus-üzletláncolat tulajdonosa egy elnök-vezérigazgató precizitásával számítja ki a haszonkulcsot. Persze Ken Russell egy kis brutalitásért nem megy a szomszédba. De hát ez nem apácazárda. Az az Ördögök színhelye volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=502