KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!

Gáti Péter

 

Hétről hétre azt tapasztalva, hogy az amerikai filmipar dönpingtermékeit egyre készségesebben fogadja be a hazai forgalmazás, valószínűleg már nincs sok értelme e filmek nívótlanságát és bárgyú sztorizását ostorozó kritikáknak. A 20. század művészete, a film az ezredforduló közeledtével – úgy tűnik – soha nem sejtett mélyrepülésbe kezdett: klipekből összehányt képhalmaz, gyorsfogyasztásra gyártott celluloid-hamburger lett az egykori csoda, a mozgókép. A tengerentúli mindenhatóság egyeduralmát jól példázza, hogy az „amerikai álomnak” minden korosztályra van érvényes filmváltozata. A siker, karrier, pénz szentháromságát megéneklő, felnőtteknek szánt variáns mellett gőzerővel jelent meg a gyermek- és ifjúsági változat is, többnyire vígjátéki formában. Hercig és öntudatos amerikai mini-felnőttek állják itt a sarat, derekasan birkóznak meg az előttük tornyosuló gondokkal, hogy azután tizennyolc éven alulira hangszerelt formában ők is elnyerjék méltó jutalmukat: az élet egyetlen értelmét, a sikert.

Stephen Herek rendező munkája – mely ijesztően hasonlít a Reszkessetek betörők! és a Belevaló papapótló című komédiákra – számomra ennek az amerikai édes álomnak a szomorú, ad usum Delphini olvasta. Még csak hagyján, hogy az ausztráliai vakációra utazó mama 7–18 éves korú kis- és nagykamasz gyermekeit, szám szerint ötöt, olyan bébicsőszre hagyományozza, aki a gyűrődést és a mai fiatalság másságát elviselni képtelen, s ettől jobblétre szenderül. Ami viszont ezek után következik – apró, jól kitalált és „ülő” helyzetkomikumok dacára –, az elképesztően uniformizált amerikai eszményképet sugall. A történet szerint ugyanis a családfői szerepet kényszerből magára vállaló 18 éves nagylány – korát letagadva – munkát keres, majd fokozatosan mind sikeresebb divatszakember lesz, amolyan igazi felnőtt. Akinek minden bejön és miután rájön a befutottság ízére, nyilvánvalóan felhagy majd a kócos tiniálmok kergetésével. Hát ilyen manapság az amerikai álom kiskorúaknak szóló üzenete, amilyen nyilván a világ élvonalához mindenben felzárkózni áhítozó Közép-Európában is értő és követni kész szívekre talál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4246