KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha ölni kell

Barna György

John Grisham első regényét, a Time To Killt (Ha ölni kell) 1987-ben befejezve nyomban A cégbe fogott, és az utolsó fejezetet már úgy pötyögte be a gépbe, hogy közben A Pelikán ügyirat járt a fejében. Innen a K-medencéből – a korlátlan képzelet világból – úgy képzelhetnők, Grisham szövegszerkesztőjére a Nagy Amerikai Stúdió párhuzamos üzemmódban dolgozó filmszinopszis-szerkesztő szoftverjét (lúgozd ki 4.01) csatlakoztatták – úgy írd, hogy lássam! Joel Schumacher ruha dizájner-rendezőre várt most is a feladat – ő már bizonyított (Az ügyfél – ez is Grisham –, Összeomlás; Batman mindörökké) –, hogy bekockázza Jusztícia legújabb kalandjait.

Mississippi és rasszizmus. Két huligán meggyaláz egy tízéves fekete kislányt. Az apa (Samuel L. Jackson) nem bízik a fehér igazságszolgáltatásban, lelövi a beismerő vallomást tett fehéreket. Akkor most újra: alkalmas-e az amerikai igazságszolgáltatási rendszer arra, hogy oltsa a például Charles Bronson által szérializált kisemberi (kisebbségi) bosszúvágyók szomját? Bronson ott volt egyszer a Vadnyugaton, majd a hetvenes évek közepén már a nagyvárosokban tesz s. k. rendet. Kénytelen elvégezni a piszkos munkát az arra alkalmatlan illetékesek helyett. Rendszerető, erkölcsös gyilkos, hős. A mozinéző hoz programozott felmentő ítéletet. Önmagára nézve. Mi az viszont, ami felment(het) egy önbíráskodót a tárgyalóteremben? Grisham (eredetileg ügyvéd) szerint perdöntő a címbéli pillanat, vagy időszakasz, amikor az agy csak a fogat-fogértra tud gondolni, a lélekorvosok is igazolhatják. Innentől már a „tizenkét dühös ember” dolga, hogy félretéve minden előítéletet, képmutatást, beismerő-ítéletet hozzanak: ők is ezt tették volna. Még akkor is, ha a vádlott feketebőrű, a bíró és az ügyész rasszisták. Így a szintén fehérbőrű védőügyvéd záró perbeszédén múlik majd minden...Van még a filmben szívszorongatás, Ku-klux-klan, magánéleti válság, Mickey Mouse, és a Sutherland-családból a Donald meg a Kiefer, akik nem is rokont játszanak, és nem is csavarnak szánták a filmben, hogy hasonlítanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=386