KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Heavy túra

Kovács Bálint

Hevi Reissu – finn, 2018. Rendezte: Juuso Laatio és Jukka Vidgren. Írta: Aleksi Puranen és Jari Olavi Rantala. Kép: Harri Raty. Zene: Lauri Porra. Szereplők: Johannes Holopainen (Turo), Samuli Jaskio (Lotvonen), Antti Heikkinen (Jynkky), Max Ovaska (Pasi), Minka Kuustonen (Miia). Gyártó: Umedia / FilmCamp / Mutant Koala Pictures. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 90 perc.

 

Két finn elsőfilmes leforgatta a South Park valamelyik teljesen elvetemült epizódját, élő szereplőkkel és néhány leölt rénszarvassal a főszerepben. Pedig a se istent, se ördögöt nem tisztelő South Parkot nem véletlenül rajzfilmként alkotta meg Trey Parker és Matt Stone: az animáció garantál egy elidegenítő réteget, amely révén a legvégletesebb túlzások is elfogadhatóbbak. Élőszereplős filmben jóval nehezebb el- és befogadhatóvá tenni a valószerű környezetben és formavilággal ábrázolt, de valószerűtlen eseményeket vagy figurákat. Márpedig a Heavy túra író-rendezői, Juuso Laatio és Jukka Vidgren pont erre vállalkoztak. És arra, hogy úgy parodizáljanak egy jelenséget, hogy az ennek ellenére egy percig se tűnjön nevetségesnek. Kisebb fajta csoda, hogy mindebben teljes sikerrel jártak.

A film közege a skandináv metálos szubkultúra, annak minden sztereotípiájával: a főszereplők egy 12 éve létező együttes tagjai, akik eddig sosem merészkedtek ki egyikük anyukájának pincéjéből, de most végre valódi színpadra állnának, már ha sikerül leküzdeniük a félelmeiket, na meg összehozni a bulit. És épp ez a „ha sikerül” az egész történet kulcsa: a Heavy túra azért működik, azért látni meg az emberit a folyamatosan kiröhögött hülyeségek mögött, mert a történet valójában mélyebbre megy az elborult halálmetálosok kifigurázásánál. Esendő, kigúnyolt, a magabiztosságot hírből sem ismerő, a saját álmaik megvalósításától félő, bátortalan kisemberek magára találásáról van itt szó szokatlan tálalásban. Ez szentesít minden eszközt, meg az alkotók szimpatikus öntörvényűsége: annyiszor lépik át a határokat a debil poénjaikkal, hogy ez már saját világot teremt, amelyben az infantilis és morbid humor a rendezőelv, így a normálisnak tartott emberek birodalma ezúttal szokatlannak tűnik, és ez egyszer a különcöknek jár a bátorító üdvrivalgás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14026