KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Miskin infarktus előtt

Dániel Ferenc

A nekrológ nem az én műfajom. Mindig úgy gondoltam, az élet túlságosan bonyolult játszma, a halál pedig individuálisabb misztérium annál, amit a kegyes túlélő a számára engedélyezett terjedelemben egyáltalában érinteni képes. A „vége” felirat után támadt űrben mit mondhatnánk? Nos, a „Filmvilág” megelőző számában gyanútlan nézőként beszámolófélét eszkábáltam Szmoktunovszkij televíziós Miskin-rögtönzéséről, háttértörténetek –, és viszonylatok ismerete nélkül. Nem tudtam, hogy a mi Huszárik Zoltánunk évekig várt hiába, hogy a nagy orosz színésszel játszassa el Csontváryját, hogy Zolnay Pálnak sem jött össze a „várt találkozás”. Hogy valami engesztelő sugallatnak, többrendbeli véletlennek köszönhetően kettőjük tanítványa: Székely Orsolya lett a nyerő. Neki sikerült rávennie a protokollal agyonhajszolt nagy öreget, álljon kamera elé, hagyjon emléknyomot a félkegyelmű hercegről (néhai nagy szerepéről), és Dosztojevszkij „lábjegyzeteiről”. Négy vagy öt zaklatott nap története ez. Szmoktunovszkij igent mondott, egyszer visszakozott, azután fölkészült. A televíziónak nem volt gyártó kapacitása. Árvai Jolán (FMS) és Komlós Péter (Royal Video Kft.) mégis összehozták a forgatást. Péter Klára operatőr kezeügyébe adódott felvevőgép, ráindulhatott. Öt óra hosszat forgattak, de ebből levonandó az az idő, amikor Innokentyij be akarta dobni a törölközőt. Moszkvában még látta (saját alakítását megmormogta) a már kész anyagot. Áldását adta rá. Egy orvos szerint az infarktusos állapot eleve adott, eleve felismerhető volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1021