KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A folyó vonala

Karcsai Kulcsár István

 

A film címe az olasz ellenállás egyik jelszavára utal. A második világháború idején „a folyó vonalán”, Franciaországon át jutottak el Angliába a fasizmus elől menekülők és azok, akik azután onnan szervezték és folytatták tovább a harcot. Aldo Scavarda filmjében a római gettóból kisodródott és így egyelőre megmenekült kisfiú járja végig ezt az utat, apja hangjának nyomában, aki az angol rádióban olvassa be a reményt keltő és ellenállásra buzdító híreket. Háborús, kalandos filmet látunk tehát. Az üldöztetés, a gettó, a háború, az ellenállás képei soha nem csituló érzelmekre apellálnak. Ám sajnos a megszokás, az ismétlés gyakran fásulttá tesz a „háborús téma” iránt. Ez az olasz film azzal győzi le az ilyenkor óhatatlanul előbukkanó közhelyeket, hogy sikerrel kerüli el a külsőségeket. A történet és a környezet erre csábít, de a rendező több mozzanattal is sikeresen harcol ellene. Egyrészt a gyerek szemszögéből mutatja 1943 utolsó harmadának valószínűtlenül zilált világát, másrészt humánusan, gyakran humorral ábrázolja az esett, teljes joggal rémült kisembereket, gyakran nem éppen makulátlan jellemeket, akik az igazán bátrak mellett a maguk módján szintén derekasan viselkednek. A sok jó színész mellett is emlékezetesek a gyerekfőszereplő, Vasco de Get természetes reagálásai, őszinte pillanatai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8176