KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jazzbolondok

Ardai Zoltán

 

Ez a húszas években játszódó, zenés szovjet retro nem tartozik azon filmek közé, amelyeket huzamosabban észben lehet tartani; még csak nem is ingerlően rossz film. Valamelyest élvezhetővé az teszi, hogy „a jazzról szól”, pontosabban a tradicionális jazzben koncentrálódó életörömről, a körülményektől való titkos emberi függetlenség hangulatáról, amelyet a rendezésnek sikerül is néha felvillantania. Ennyi sikerül csupán, mert amint kiderül, hogy Karen Sahnazarov számára nem fontosak a korabeli pikareszk cselekmény valódi lehetőségei, mind mérsékeltebben találjuk mulatságosnak az ágrólszakadt „avantgarde” zenészek vidám kálváriáját a sokféle polgártárs között, Ogyesszától Moszkváig. Inkább persze: „Ogyesszától” „Moszkváig”; a filmbeli színhelyek ugyanis éppúgy nem hasonlítanak a régi Szovjetunió városaira, mint az akkori Párizsra vagy Berlinre, vagy ha tetszik, mindegyikre hasonlítanak: a húszas évek egyáltalán-Európáját mintázzák. Ezért, hogy Sahnazarov filmjében nehéz egy műfaj honosításának kísérletét üdvözölni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6257