KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiálts a szabadságért!

Koltai Ágnes

 

Sir Richard Attenborough lassacskán elnyeri „az angol film élő lelkiismerete”-szerepet. Amikor leforgatta a Gandhit, nem csupán az erőszakmentes politika törékeny, szemüveges, mezítlábas apostola előtt tisztelgett, hanem szinte vezekelt az indiaiak előtt az angol kolonializmus – erkölcsprédikáló, tankönyvekbe illő – bűneiért. A Gandhi megszabadította a „művelt nyugatot” lelkiismeret-furdalása maradékától, s India kizsigerelésére már csak kedves emlékként, a gyermekkor utáni sajgó nosztalgiával gondolnak vissza.

A Dél-afrikai Köztársaságban játszódó, s a szabadságharcos Steve Biko halálát (meggyilkolását) bemutató Kiálts szabadságért! is mintha a társadalmi pszichés görcsök feloldását szolgálná. Mert igaz, hogy a fehér ember igázta le a színes bőrűeket, és évszázadok óta kisemmizi, megveti, megalázza őket, de hát Biko szadista megkínzását mégiscsak egy fehér újságíró kürtölte világgá – saját, és családja életének kockáztatása árán.

Attenborough filmjében a fekete kontinens úgy jelenik meg, mint Sidney Pollack Távol Afrikától című filmjében. A maga tagolatlan, egyszerű szépségében, sajnálatra méltó szegénységében és valamiféle hamvas tisztaságban. Amit a fehér ember sem tudott tönkretenni, legfeljebb egy kicsit elrontani. De majd erkölcsös és tiszta szívű fehérek, megérezve a feketék elszántságát és igazát, történelmi elégtételt nyújtanak a tengernyi szenvedésért.

Bárcsak ilyen jámbor volna a történelem!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5538