KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A leskelődő

Ardai Zoltán

 

A pszichopata-szerep, amerikai zászlóban ringatózó kislányka, most Keanu Reeves-t intette magához, hogy vele forduljon gyorsan. Reeves arca odaadóan megbuggyant, állnál táskaszerűen elszélesült, bőre féregfehér, néha fémesen fénylő, de kissé darás állagot öltött, szája mint löttyedt seb. Vele szemben a nagy párharcra provokált zsaru szerepében James Spader is szokatlant mutat eddigi játékfazonjához képest. Minden kézmozdulata, tekintetvetése a lelki nemesség, tiszta szigorúság atombiztos jelenlétéről tanúskodik; olykori bágyadt mosolyai és drogfüggő-mivolta csak méginkább kiemelik jellemerejét, amely idővel a drograbságból is kivezeti.

Máskülönben, mármint a szereposztási mókát nem számítva, A leskelődő híján van az olyan momentumoknak vagy viszonylatoknak, amelyek filmként egyénítenék. Ölésjelenetei metszően sivárak – ez valami lehetne, de köztük nem szerveződik atmoszféra, így mintha csupán ideragasztott kivágatok volnának a Hetedikből: rosszul esik nézni őket, ez minden, amit érnek. Az olykori, Wong Kar-wai-féle képi stílhatások szintén külsődlegesek, de kevésbé tolakodóak. A végső drámai csúcspont idétlen gyatrasága váratlan: A leskelődő idáig színvonalas (csak éppen fölösleges) terméknek mutatkozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3384