KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Vörös, nagydarab és a pokolból jött

Papírmozi

Kránicz Bence

A kilencvenes években az amerikai szuperhősképregények minőségi és üzleti szempontból is mélypontra jutottak. Nem véletlen, hogy a korszak talán egyetlen igazi sikertörténete a műfajban a Hellboy, amely rendhagyó módon nem sci-fi vagy fantasy világot épít, hanem horrormotívumokból táplálkozik. A szuperhőssé átlényegült rém negyedszázada népszerű koncepciónak számított: megjelent A holló és a Sandman, újraindult A szellemlovas és nagy szenzációnak ígérkezett a Spawn.

Utóbbihoz hasonlóan Hellboy is a pokol teremtménye, démon apa és boszorkány anya gyermeke, ám ő maga meglepően normális. Ebből fakad Mike Mignola sorozatának humora: a főhőst különféle szörnyfigurákkal – csápos és csupafog szörnyekkel, élőhalott nácikkal, a Sátánnal lepaktáló Raszputyinnal – hozza össze a balszerencse, ő azonban ugyanazzal a rezignált egykedvűséggel fogadja, majd megingathatatlan önbizalommal páholja el őket. Hiába vannak a gonosz seregeinek nagy tervei Hellboyjal, ő kitart emberi neveltetése mellett, vagyis ép erkölcsi érzékét és az örök kívülálló öniróniáját sem veszíti el soha. Ezekben a történetekben kell is, hogy a főhős ne vegye túl komolyan magát, mert a széria nagy részét íróként és rajzolóként is jegyző Mignola annyi okkult marhaságot, lovecrafti és poe-i ihletésű sötét rémséget és pókhálós mesekönyvekből szedett babonát zsúfolt Hellboy kalandjaiba, amennyit nem szégyellt.

Jobban járunk tehát, ha a meglehetősen önismétlő történeteket csak ürügynek tekintjük, hogy a szerző tökéletesíthesse a rajzolók egész nemzedékét inspiráló, páratlanul vonzó képi világát. Mignola átmenetek nélküli, egymástól élesen elválasztott színfoltokból építi fel expresszionista rajzait, amelyeken az emberszerű alakok sem valósághű figuraként, hanem egy-egy ismertetőjegyük alapján felismerhető, olykor szinte absztrakt képelemekként tűnnek fel. A mind realisztikusabb hatásra törekvő szuperhősképregények között Mignola szabadabb stílusa friss levegőt jelentett. A hétéves szünet után újraindított magyar kiadás és az újabb moziváltozat pedig bizonyára új rajongókat toboroz majd a sorozatnak.

Mike Mignola – Gary Gianni: Hellboy 4. – Különös helyek. Színes, puhafedeles, 188 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.

 

Cowboy a Balkánon

A legtöbben az X-Men rajzolójaként ismerhetik a horvát Igor Kordejt, aki néhány éve belevágott saját szerzői sorozatába. A Texas Kid, testvérem jellegzetesen posztmodern alaphelyzete szerint a címbeli cowboy, egy képregényhős egyszer csak betoppan szerzője fiának lakásába, napjainkban, valahol Horvátországban. A különféle valóságszinteket összemosó fikció ötlete ismerős lehet Cortázar, Calvino, vagy akár Esterházy prózájából is, Kordej munkája inkább amiatt izgalmas, ahogy a vadnyugati mítoszt összefésüli a háborús balkáni múlttal. A történetbeli rajzoló, Tomislav Brandt számára Texas Kid kalandjai egyszerre jelentettek gyógyírt a háborús sebekre és akadályozták meg, hogy a férfi szeretteivel közösen dolgozza fel a traumákat. Kordej igazi témája a családi és történelmi múlttal való elszámolás. Hogy a nagyon is valóságosnak mutatkozó Texas Kid hogy illik a képbe, azt ebből a kötetből még nem tudjuk meg, mert az alkotó egyéb munkái miatt egyelőre adós maradt a folytatással.

Igor Kordej: Texas Kid, testvérem. Fekete-fehér, puhafedeles, 112 oldal. Kiadó: Comicsmania.

 

Ismerjük-e Winnetout?

A kérdést Bayer Antal szerkesztő teszi fel a Karl May indiánregénye nyomán készült, szintén klasszikusnak tekinthető képregény-adaptáció utószavában. Arra gondol, hogy May könyvének vallási vonatkozásait kihúzták a ma legismertebbnek számító, hatvanas évekbeli fordításból, de a felvetés az adaptációra is érvényes. Zórádék Winnetouja 1957-ben, az új kádári kultúrpolitika jellegzetes termékeként készült el: a magyar ifjúság végre megismerkedhetett a képregényekkel, ha azok irodalmi műveket népszerűsítettek. A rajzoló életműsorozatában újraközölt munka is ott, mármint a Magyar Ifjúságban jelent meg, már 1975-ben, amikor Zórád Ernő újrarajzolta az első változatot. A tanulságos kommentárral és az ‘57-es verzió oldalaival ez a legteljesebb kiadása egy olyan képregénynek, amely – eredetijéhez hasonlóan – talán alkalmas lehet rá, hogy egy újabb nemzedéknek biztosítson kalandos szórakozást.

Cs. Horváth Tibor – Zórád Ernő: Winnetou. Fekete-fehér, puhafedeles, 80 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14057