KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vén rókák

Kovács Kata

Going in Style – amerikai, 2017. Rendezte: Zach Braff. Írta: Edward Cannon történetéből Theodore Melfi. Kép: Rodney Charters. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Morgan Freeman (Willie), Michael Caine (Joe), Alan Arkin (Albert), Joey King (Brooklyn). Gyártó: MGM, New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

Az 1979-es Öreg rókák, nem vén rókák remake-je, elődjéhez hasonlóan, kísérlet a heist műfaji dekonstrukciójára, ám míg a korábbi film a bankrablást csupán kiindulópontnak használta, a mostani verzió a teljes játékidőt a tökéletes bűntény előkészítésének és elkövetésének szenteli. Adott három nyugdíjas korú barát, akiket idős napjaikra jól kizsákmányol és átver mindenki: egykori munkahelyük, a nyugdíjalapjuk és a bankjuk, úgyhogy nagyon úgy fest, hogy becsületesen leélt és végigdolgozott élet ide vagy oda, utolsó éveikre a szegénysorra jutnak. Így kezdik el kitervelni életük első és egyben utolsó bűntettét. Nagyjából az alapfelállás, az „öregek bevetésen” és a kisember-tematika, valamint egy központi gyerek-motívum maradt meg a melankolikus, a mainstreamtől jóval távolabb eső eredeti filmből – melyben ráadásul nem sokkal a bűntett után a három barát közül kettő meghal, a harmadik pedig önként börtönbe vonul – , a Vén rókák ugyanis csupa komédia, némi önreflektív kikacsintással, nyugdíjas-burleszkkel és egy, már-már túlságosan is habos happy enddel. Zach Braff színész-rendező (A régi környék, Bárcsak itt lennék) harmadik nagyjátékfilmje klasszikus mesterember-munka, melyben az Oscar-birtokos vezető színészek ragyognak igazán.  A vén rókák (Morgan Freeman, Michael Caine, Alan Arkin) és a hozzájuk csapott, parádés mellékszereplő-gárda (Christopher Lloyd, Ann-Margret) a vérprofik meggyőző lazaságával fosztogatják a heist kincsestárát, és közben még olyan közhelyeket is arcátlan könnyedséggel adnak be nekünk, mint hogy a jó bankrabló egyetlen ismérve a rafináltság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13197