KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Példátlan példaképek

Tosoki Gyula

Role Models – amerikai, 2008. Rendezte: David Wain. Szereplők: Paul Rudd, Sean William Scott, Christopher Mintz-Plasse. Forgalmazó: Select Video. 97 perc.

 

A hollywoodi film korántsem annyira életidegen, mint amennyire sokan tartják, az Egyesült Államokban ugyanis a hétköznapok világa – ha tetszik: a valóság – gyakran filmszerű. És ha már filmszerű, akkor a lehető leghülyébb kalandok eshetnek meg benne, például előfordulhat, hogy két, főállásban energiaitalt reklámozó nímand problémás gyermekek pszichológusaként Középföldéért fakardozik lovagi jelmezben és az egykori Kiss zenekar tagjainak maszkjában, miközben disznó vicceket pufogtat, és az igaz szerelemről ábrándozik.

A Példátlan példaképekben a legostobább hollywoodi klisék az élet részévé válnak, azaz a valóság elkezdi utánozni a mozit – amely viszont a filmszerű valóságot majmolja. A történet és a kivitelezés a Rocksulit, a Tenencious D-t vagy a Hé, haver, hol a kocsim?-at egyaránt idézi, magyarán nem több szimpla, együgyű mesénél, mégis van húzása. Becses kacat, vonzó bóvli, olyan, mint a Kiss zenéje volt a hetvenes években.

Számos pillanata a legjobb Apatow-produkciókat karcolja; az Apatow-hatást nem csak a sajátos humor, hanem az egyik lúzert adó Paul Rudd személye indukálja, de a keményvonalas kortárs amerikai vígjátékok világát idézi a Superbadből érkezett Christopher Mintz-Plasse is. A Példátlan példaképeket lehet ugyan rugdosni azért, mert a sikerültebb gegek erejét ordenáré poénok sora gyengíti, no meg lehet bántani a gyermeteg és álnaiv fordulatai miatt is, de azért mégis csak színtiszta mulatságot nyújt.

Extrák: Kimaradt- és alternatív jelenetek; bakiparádé; werkfilm; audiókommentár a rendezővel. Mindez magyar felirattal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9931