KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisasszonyok

Ambrus Judit

Ha sokat bosszankodtunk már azon, hogy soha egy film, amire kedvenc nagymamánkat, harminc éve csodált hitvesünket, Elek bácsit a harmadikról vagy Lujzi nénit, az oly rendes gyerekvigyázót el tudnánk vinni, akkor lám, itt a megoldás…

Nagypapa és Elek bácsi odalesznek a gyönyörű kisasszonyok láttán, Nagyi és Lujzi néni imádni fogják az aranyigazságokat, mint például azt, hogy a női gyengeség és a szapora ájulás a szobafogság következménye, aztán, hogy a női élet rejtelmeit örök titok övezi, melyet jobb nem bolygatni, valamint azt, hogy ha egy nő úgy érzi, értékei csak a külsejében rejteznek, el fogja hinni, hogy mása nincs is. Harminc éve csodált hitvesünk pedig csibészesen fog ránk kacsintani, mikor az „egy nőt tanítani olyan, akár egy nőstény macskát” mondat elhangzik, hiszen hányszor próbálta már elmagyarázni, hogy…

A film a XIX. századi amerikai írónő, Louisa May Alcott regényéből készült. Nem először filmesítették meg, az 1948-as változatban Elizabeth Taylor is játszott. Egy valóban nagyszerű családról szól, szülőkről, akik elhatározzák, hogy lányaikat függetlenségre nevelik, s arra, hogy ismerjék fel értékeiket, s tudjanak is élni velük. S szól a lányokról, akik végtelenül értékesek, érzékenyek és tudnak bánni szabadságukkal.

Jo, Meg, Beth és Amy története tényleg szép. Ha kölcsönözhetném a film egyik mondatát, miszerint „az írás aranyszabálya, hogy arról írjunk, amit nem ismerünk”, akkor azt mondanám, hogy az eredeti könyv valószínűleg igen finom és lélekemelő lehet. A könyv. A történet. A hősök által képviselt értékek. És persze a filmmel sincs igazán baj, ha csak az nem, hogy kissé avíttas, pont, mint Elek bácsi a harmadikról, vagy a harminc éve csodált hitves…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=891