KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/május
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Fehér mágia
• Bereményi Géza: A mítosz, amelyet megélsz Privát Magyarország
• Fáber András: Nagy családi vonatozás Da capo
• Báron György: A csehovi légpuska Céllövölde

• Tillmann József A.: Ikonoklasszikus elvetemültségek Képözön és kellékkollázs
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Az öreg filmdemokrata Fellini rajza

• Koltai Ágnes: Exodustól Exodusig Az izraeli film a nyolcvanas években
• Bikácsy Gergely: Fecskék a börtönben A francia film vásott kölykei
• Takács Ferenc: Háború és vége Vietnam értelme
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Az ötvenfontos részvény London

• Zalán Vince: Kinepolisok
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A kötél
• Szemadám György: Kék bársony
• Koltai Ágnes: Cinema Paradisò
• Ardai Zoltán: Rózsák háborúja
• Báron György: Saigon
• Szemadám György: Az utolsó csepp
• Tamás Amaryllis: Az Aranyfiú
• Fáber András: Valami vadság
KRÓNIKA
• Fáber András: A holnap sztárjai Filmfesztivál Genfben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér mágia

Ardai Zoltán

Ivan Andonov a néhány éve megélénkült bolgár film egyik legtehetségesebb – színészből lett – rendezője. Tavaly készült kinematografikus poémájában tehetsége korlátait vagy kiforratlanságát éppúgy tetten érhetjük, mint előző, nálunk vetített művében, a Cseresznyefákban: a Fehér mágia, bármilyen szép is, akadozva egyensúlyoz a művészet és a kommersz művészkedés között.

Néhány különböző, egymással összefonódó jelenetlánc – jelenetek a bolgár falusi életből az I. világháború árnyékában – alkotja a film cselekményét. Az egyes képsorok összefüggéseinek, jelentésének balladai homályát csaknem végig megőrzi a rendezés. A hol vöröses-zöldes derengésű, hol a napfénytől részeg színekben pompázó képekből rusztikus életerő árad: a bájos és a szörnyű – vagy a baljós-groteszk – motívumok a népi szürrealizmus szellemét idéző egységbe szerveződnek. Ez az egység olykor megbomlik: Andonov túlesztétizálja a motívumok egyikét-másikát, s végül a rejtjelfejtő észhez szóló allegorikus stilizációt erőltet rájuk, olyat, aminek már nincs sok köze a szereplő alakok képzeletvilágához. Az izgató funkciójú elektromos zene csak hígítja a látvány s a természetes zörejek hatását. De a bolgár falu babonásan megbolydult vásáros ünnepnapjának történetében Andonov így is meg tud teremteni egy olyanfajta feszültséget, amely az itthoni nézőnek Ady Emlékezés egy nyáréjszakára című versét juttathatja eszébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6467