KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az égő Barcelona

Iván Gábor

A magyar néző valószínűleg nincs olyan bensőséges viszonyban a katalán történelem késő-újkori fejezeteivel, hogy a film első percétől különösebb fennakadás nélkül tudná követni az eseményeket. A film nem is segít ebben, nem képes történelmi útmutatónak készült, s amivé végül összeáll, az inkább csak egy igen töredékes mozaik-eposz. Mégis, már az első perctől lebilincselő. Érzékeljük, ha még nem is értjük, hogy itt egy-egy ember kerül intim viszonyba a történelemmel. A film hétköznapi léptékkel méri fel és hozza közel roppant gazdagságát. S már nem is olyan zavaró, hogy a hiányzó részleteket nem tudjuk pótolni, hogy se az előzményeket, se a következményeket nem ismerjük, hogy a meglevő mozaik darabokat is idegenként forgatjuk, történelmi jelentőségüket megközelítően te tudjuk megbecsülni.

Egy magyar, de feltehetően bármilyen nemzetiségű nézőnek mégis igéző mozaikok ezek, hordozzák azt a tartalmat, mely összecseng, rímel és felesel saját tapasztalataival. Nem olyan rég játszotta a televízió az Októberi vasárnap című filmet. Az a bizonyos 1944-es őszi vasárnap ma már számunkra jelképek hordozójává vált. Azért említem épp ezt, mert a huszadik század első éveit megelevenítő filmben fájdalmasan és emlékeztetően fedezhető fel egy nép sorsáért felelős, de tőle idegen vezetők mindenkori „tettrekészsége”. Az égő Barcelona tablója ennél ráadásul jóval tágasabb. Néhány villanással tud hiteles és totális képet adni a proletariátus osztályharcának kezdeti, kusza, naiv és hősies időszakáról. A film nemcsak színes képekben, de képletesen is porig égeti a katolikus Spanyolország hazugságainak fellegvárait, a kolostorokat. S ez az eklektikus halmozás harmonikus, igaz és izgalmas filmmé áll össze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7498