KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A karatézó Cobra

Loránd Gábor

 

Ez a japán film az olyan külföldit juttatja a néző eszébe, akinek lelki szemei előtt harcsabajuszú, busa szemöldökű, pej paripáját szőrén megülő, Piroschkáját táncoltató és ostorát pattogtató vitéz jelenik meg a „magyar” szó hallatán, és aki azt is tudni véli rólunk, hogy valahol egy Balkán nevű sötét zugban lakozunk. Inoue Umedzsi műve, a vijjogva, nyerítve, hörögve ugráló és hadonászó karatebajnokok handabandázásának köszönhetően ugyanis azt a benyomást keltheti a naiv és tájékozatlan mozilátogatóban, hogy a japánok (kevés kivételtől eltekintve) idióták. „Cobra”, a rendíthetetlen detektív és ellenlábasa, az emberiség szégyenének tartott gengszter sűrűn és hosszan csépelik egymást, amely összecsapásokat nevetés, mi több: jogos gúnykacaj követ a zsöllyében. A történet elemeinek kevés közük van egymáshoz, a fordulatok erőltetettek, a szereplők – megszállott, vagány zsaru; csakazértis korrupt, kukacoskodó főnök; maffia támogatta bűnöző politikus – körbenyírt sablonok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6981