KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huhogók

Bikácsy Gergely

 

Philippe de Broca filmje nem Victor Hugo regényéből készült, mint címéből hinnénk. Ezt a Huhogókat a rutinos szcenarista, Daniel Boulanger írta, a rendező társaságában. Hőse a Rousseau-hívő, felvilágosult breton arisztokrata, Kerfadec gróf, aki megünnepli a Bastille elestét, árvákat fogad örökbe és cselédlány élettársát sem szégyelli. Szégyelli viszont és elborzasztja, hogy kedvelt nevelt fia, Tarquinius jakobinus vezér lett és a „kék” csapatok élén ágyúval irtja Bretagne királypárti pórnépét. Sőt, nemcsak a hadrakelt pórokat: egy büntetőexpedíció komor eszméktől gyötört parancsnokaként apja kastélyában állít kivégzőosztag elé egy kisgyereket. Az emberi haladás Rousseau-vázolta utópiájában eddig naivan hitt gróf most már maga is felköti királypárti szablyáját. A túlerő elől azonban mégsem ő, hanem lánya, és másik, royalista fia menekül át az óceánon, egy csodálatos repülő masinával. Valahová, a szabad világba.

„Tömegfogyasztásra szánt gusztustalan és konzervatív hamisság” – így a francia kritika egy része. A másik azért üdvözli, mert „huszonharmadik filmjével Philippe de Broca éles kanyart vett pályáján.” Inkább úgy mondhatnánk: visszatalált indulásához, a Cartouche és a Riói kaland sodró leleményeihez, igényes látványvilágához, kiábrándultan mókázó szelleméhez. S ezt a szellemet Philippe Noiret-nak találták ki: egyik legnagyobb alakítását láthatjuk most. A film történetiségét persze nem szabad történészi nyárs-derékkal, fűrészpor-elmével „ellenőriznünk”. Meseigazsága vagyon, s ez nem kevés. Hősei kényszerűségből válnak királypártivá. Az a repülő csodamasina a butaság elől menekíti őket a szabadság honába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5494