KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Űrgolyhók

Szemadám György

 

Ez a meglehetősen fantáziátlan golyhósággal magyarított opusz a Csillagok háborújának a paródiája, hisz a hollywoodi gondolkodás szerint a kasszasikert hozó filmeknek először el kell készíteni a folytatásait, majd ha már több bőr nem nyúzható le az alapötletről, akkor el kell adni a paródiáját. A metro-goldwyn-mayerizmus egyik profi üzletembere – Mel Brooks – fémjelzi az Űrgolyhókat producerként, rendezőként, társíróként és kétféle szerepben megjelenő színészként is. Ez az elszánt vállalkozó alakítja a filmen a Csillagok háborújából ismert, denevérfülű, bölcs törpe – Yoda – báb-szerűen félresikerült alteregóját, akit ezúttal a vicc kedvéért Joghurtnak neveznek, valamint Skroob elnököt, az önhitt stupidság és infantilis rosszindulat megtestesítőjét. A film persze elsősorban azok számára élvezhető, akik ismerik az eredetit, vagy még azoknak sem. Félek, hogy a nézők többségének a szemében Dark Helmet (Sötét Sisak) nem lesz majd más, mint egy mókásan hatalmas sisak alatt grimaszoló nem annyira mókás Woody Allen-utánzat, Lone Starr (Magányos Csillag) egy másodvonalbeli western-film kellékese, a félig ember-félig kutya korcsként eladott Morzsa egy szilveszteri jelmezbálból szabadult középszerű humorista hakniprodukciója, s a szánni való női arany robotról sem jut majd más az ember eszébe, mint az, hogy milyen hihetetlenül kényelmetlen lehetett a színésznőnek, aki kénytelen volt belebújni ebbe a funkciótlanságában is groteszk, antropomorf konzervesdoboz-ba. Az Űrgolyhók legemlékezetesebb része számomra az a humorosnak szánt, ám önvallomásra sikeredett jelenete volt, ahol Mel Brooks Joghurt jelmezében egy butikos szakszerűségével mutogatja a film motívumait felhasználó, eladásra kínált bóvlikat. Hiába: reklám nélkül nincs mozi, ám a reklám mindig csak a reklámról szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4710