KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az igazi

Sneé Péter

 

Richard Dreyfuss a nagy Ő. Hálás szerep ez, jutalomjáték, mellyel a tehetséget szokás elismerni a pelyhesállú Rómeók tündérkorán túl, az évtizedes színészmúltat megkoronázó nagy alakítások előtt. Az amerikai sztár azonban nem éri be szívtipró elődeinek követésével, az általa életre keltett idősödő amorózó inkább karikatúrája a lenyűgöző daliáknak, mintsem másolata. Kopaszodó homlokú, mulatságos ficsúrt formál, kinek életereje már-már elviselhetetlen a környezet számára. Pedig apósa vérbeli olasz pater familias, s nem megy a szomszédba egy kis jó-kedélyért.

A keep smiling iróniával átszőtt ábrázolása valamiért kevésnek találtatott. A szerzők attól féltek talán, az alkatok különbözőségében rejlő konfliktus-lehetőség nem elegendő egy kétórás produkcióhoz. Megfejelték tehát kulturális differenciákkal: az olaszos temperamentum az erősebb (?) litvánnal kényszerül vetélkedésre. A litvánt persze ott sem ismerik, legföljebb egzotikumként idézik. E lelki mélységekkel kacérkodó film igazi kommersz módján mindvégig gondosan ügyel arra, hogy a felszínen maradjon. Az élet show-műsor, mi volna más.

Innét nézve csakugyan irigylésre méltó, mennyire semmi gondja-baja az amerikai középosztálynak. Szívós és komoly dramaturgiai munkával kell kifacsarni belőlük némi viszálykodást. Végül természetesen még ez az ártatlan heveskedés is elcsitul, fölülkerekedik a megértés és a jelentőségteljesnek szánt (sajnos, érdektelen) képek alól fölzeng a szeretet szólama.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4227