KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy ágyban az ellenséggel

Tamás Amaryllis

 

Lehetne lélegzetállító szerelmi filmregény, ehelyett olyan történetet látunk, amiről szeretnénk azt hinni: „effélék” kizárólag másokkal eshetnek meg. Szenvedő alanyaivá válunk egy házasságnak, amelyet az inkvizíció logikája működtet. A férfi, mint Thanatos követe, az örökös büntethetőség állapotában tartott asszonyával élvezettel tűreti el a menedéknélküli kiszolgáltatottság nyomasztó légkörét. Félelem, fájdalomkeltés, büntetés, megtorlás – a tökéletesen megszervezett házi diktatúra eszközei. Beigazolódni látszik a gyakran idézett, kedvelt férfi-mondás: „minden nő a maga szadistáját keresi...”

A pazarlóan szép „idomított” asszony (Julia Roberts) és a „hipnotizőr” tehetségű férj kapcsolatát kizárólag a férfi szabályozza. Laura vétsége a mindenkori áldozatok gyanútlansága: későn veszi észre (nem akarja észrevenni) a határvonal-tévesztést, amikor az egymásra hangoltság, a kitárulkozás igénye önzéssé, gondolat- és érzéscenzúrázó egyszemélyes hatalommá lesz. Nem akarja az ellenállhatatlannak hitt Martint annak látni, ami: szadista kényúrnak, paranoiás szörnyetegnek. A nő végül kilép a férfi mágneses erőteréből. Hogy emberi integritását megóvja, elszökik a szellemi, érzelmi szögesdrótok mögül. Amikor „tiszta elmével”, poggyász nélkül elindul a sóvárgott egyszerű, meleg, őszinte élet után, nem merészségének, inkább sértetlen civilkurázsiájának engedelmeskedik; hosszú idő után először cselekszik saját lényével összhangban. Ami azonban neki a szabadság megkönnyebbülését hozza, Martinnak a hétköznapi családi fasizmus csődjét jelenti, ti.

A küzdelem a tragikus védtelenség és a bármi alól erkölcsi felmentést adó ősi vezér-eszme („a cél szentesíti az eszközt”) között – e bizarr, groteszk jelenetekkel, vad érzelmekkel telített filmrománcban – döntetlenül végződik. Thanatos és Eros küzdelme tovább folytatódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4204