KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabine, 7 éves

Farkas András

Árvalány bolyong Berlin utcáin, csalhatatlan érzékkel lel rá magányos vagy elveszett emberekre, s miközben minden árvaságra emlékezteti, szőke tündérként röpdös a mindennapok flasztere fölött, és csodálatos átváltozáson megy át: a szeretet gyermeki zsarnokából az érzelmi kisajátítás képtelenségét belátó „érzelmi demokrata” lesz.

Az állami gondozott (nevelőnője születendő gyermekére féltékeny) Sabine önkéntes hányódása, majd megtaláltatása, a kizárólagos szeretet lehetetlen mivoltának felismerését, ennek konfliktusait példázza, egyúttal a döntés és választás magányát, a hatványozott árvaságot s ugyanakkor azt, hogy le kell és le lehet küzdeni a kivetettség, a megalázottság érzetét. Ezzel Sabine szelíd kálváriája messze túlmutat a gyerekfilmeken vagy a könnygázhatású árvasztorikon, mert erkölcsi axiómaként hirdeti meg – nemcsak a gyerekeknek... –, hogy mindenki maga fedezze föl a maga univerzumát, hogy ne mások mondják meg, kicsoda ő; hogy maga kérdezhessen rá: ki látott engem... Így nem pusztán a hála érdemtelenül kötelező kényszere gyűrhető le, hanem a megértés nehéz képessége is elsajátítható. A Sabine... szép és „keserédes” mese a kölcsönös tolerancia megtartó hatalmáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6466