KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajnalcsillag

Schreiber László

 

A győztes a háború után emlékműveket készít, és valószínűleg sok évnek kell elmúlnia ahhoz, hogy műveket készíthessen. A Hajnalcsillag című koreai film még a rokonszenvesebbek közül való, amelyben nem a győzelem eufóriája, hanem a háború okozta trauma ábrázolása kerekedik fölül. Mindazonáltal azt hiszem, hogy ez a film a koreai embereknek szól, nem nekünk, ezért nem is tartom sem szükségesnek, sem ízlésesnek hiányosságait és gyöngeségeit lajstromozni. Ha elhisszük a tragédiáról, hogy tragédia, ha elhisszük valamiről, hogy valakinek nagyon fontos, és nem finnyáskodunk, végül az is kiderülhet, hogy az ügyetlen igyekezet majdnem olyan megindító, mint a hasonló célú mesterfogások. Bár mielőtt igazán megindulnék, eszembe jut a háború valódi erkölcse, miszerint például ejtőernyősre tilos lőni, de azért a katonai tankönyvek gondosan oktatják, hány méterrel kell a lefelé ereszkedő alá célozni, hogy a lövedék célbaérjen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5593