KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy bátor és erős!

Torma Tamás

 

„Amire túl fájdalmas elmlékezni, azt inkább egyszerűen elfeledjük” – énekelték néhány éve az Ilyenek voltunk című filmben, amelyben mellesleg Barbara Streisand és Robert Redford már eljátszotta, amit ezúttal egy kanadai páros próbált meg újra. Ted Kotcheff ugyan aligha tagadhatja, hogy látta Pollack immmár tizenöt éves sikerfilmjét, a Mordecai Richler bestselleréből forgatott adaptációnak – a zsidó „folklór” segítségével – mégis képes volt sajátos hangulatot adni. (Mondja is Joshua, a főhős: „A teniszezést meg lehet tanulni, a zsidóságot nem!”) Nosztalgiázásnál többet viszont ne reméljünk ettől a filmtől. Ahogy egy 20th Century Fox-produkciótól elvárhatja az ember, a frappáns mondások mindig a helyükön vannak („A Tízparancsolat olyan, mint egy vizsga, ha nyolcat teljesítesz, attól még lehetsz osztályelső...”); a hepiendtől azonban nincs menekvés: a bizonytalan egzisztenciájú zsidó krakéler fia végül is elnyeri a felsőosztálybeli lány kegyeit. Humor és melodráma között egyensúlyozni, Woody Allenen kívül, manapság nem sokan képesek. Ted Kotcheff sem tartozik a kivételek közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4935