KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/március
• Schubert Gusztáv: Einstand
TELEVÍZÓ
• György Péter: Csoportkép zászlóval Televízió a politikában
• Lengyel László: Politika a televízióban
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Irodalom

• György Péter: A lázadás esztétikája Kentaur
• Szilágyi Ákos: „Mint hulla a hulla!” Vázlat a szovjet nekrorealizmusról
• Zalán Vince: Hazugságok vására? Gyöngyök a mélyben
TÖMEGFILM
• Koltai Ágnes: „...a te országod”
• Lajta Gábor: Biff, boff, blöff! A Denevérember alakváltozásai
• Kemény György: Tisztelt Mr. Batman! Dizájn
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Befejezett jövő Meteo
• Fábián László: Van-e dokumentum, amikor nincs film? Málenkij robot; Te még élsz?
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Újérzéketlenség Kairó
LÁTTUK MÉG
• Kovács István: Vasárnapi tréfák
• Bikácsy Gergely: A film varázsa
• Lajta Gábor: Fekete eső
• Hegyi Gyula: A fehér szörny búvóhelye
• Fáber András: Erotikus fantázia
• Létay Vera: A Sárkány éve
• Tamás Amaryllis: Dolgozó lány
• Székely Gabriella: Őrület
• Bikácsy Gergely: Hibiszkuszháza
KRÓNIKA
• Szemadám György: Csutoros Sándor emlékére...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Facérok

Békés Pál

 

Hagyjuk a halálos szenvedélyeket, legalábbis azokat, melyek egy életre összebogozzák két ember életét – ásó, kapa, nagyharang. Szólóban szép az élet. A seattle-i Facér-tanyán, ahol a film hősei, a nyugati part hobbijuknak és lelki problémáiknak élő, önként magányos yuppie-jai tengetik napjaikat, igen jómódú emberek laknak. A különleges életmód-igényeket kielégítő 18 lakásos komplexum bérlői a folyamatos érzelmi válság, vágyakozás, kielégülés, újrakezdés állapotában leledzenek – számukra mindig új a szerelem, a csalódás, mindig borzongatóan izgalmas az újrakezdés. Nyitottak minden újra, unt kapcsolatok nyűge őket nem bénítja, s ha mégis, akkor lerázzák magukról a bilincseket, ha nem is mint kutya a vizet, de azért különösebb megrázkódtatás nélkül. Ám ha igazán elragadja őket az érzelmek árja, valódi áldozatokra is képesek. Janet például úgy dönt, hogy mellműtétnek veti alá magát, remélvén, hogy a gömbölyded szilikonbetét majd visszaszerzi számára Cliff, a szépreményű rockzenést rajongását. Még szerencse, hogy az orvos lebeszéli. Hálából Janet meggyőzi a sebészt, jobb, ha új, borzasabb frizurát nyírat magának, ő pedig régi melleivel távozik a klinikáról. Az akció mindenki megelégedésére zárul, végül még Cliff is ráébred, mekkora szüksége van Janetre.

A seattle-i belváros bohém miliője kellemes hátteret kínál a féltucatnyi fiatal szünettelen érzelmi kalandozásának, melyet laza epizódláncként tálal a rendező – az egyes részeket alcímek választják el egymástól: „Szólóban szép az élet”, „Életfogytig randevú”, – akárha egy-egy korszerűen fanyar falvédőszöveg volna valamennyi. A jól adagolt irónia egyébként is a Facérok egyetlen, s így annál értékesebb erénye. Kellemes film. Elszórakoztat. És felszabadít. Engem például kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy van még a világon olyan zug, ahol egy egész estés film legsúlyosabb konfliktusa az: vajon Janet kebleinek völgye Szilikon-völggyé válik-e.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1311