KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dráma a tengerparton

Bende Monika

 

Akár jó filmet is csinálhatott volna Yves Bois-set, hiszen a rasszizmus történetének sajátosan francia vonatkozásai is vannak. Az algériai háború embertelenítő hatása, a vendégmunkások gyökértelensége, megalázó helyzete szükségszerűen az arabokkal szembeni gyűlölködésben példázódik elsősorban.

A cselekmény egy Côte ď Azur-i nyilvános kempingben játszódik az üdülési szezon idején – amikor ebben a nagy tömegben mindenki sokkal inkább önmaga, és sokkal inkább olyan, mint mindenki más. Főszereplői becsületes honpolgárok, tisztes családfők, baráti házaspárok. Lajoie úr, a párizsi bisztrótulajdonos, a feddhetetlen családapa megkívánja barátai, Colinék lányát, erőszakoskodik vele. Egy rossz mozdulat: eltöri a lány gerincét. A derék Lajoie úr az arab vendégmunkások barakkjához viszi a holttestet, s bár alig hihető, hogy az algériaiak a gyilkosok, a joviális, kedélyes tréfacsináló franciák kezükbe veszik az igazságszolgáltatást – a jámbor kempingezők lincselő hordává, gyilkosokká lesznek. A főbb alakok, a rosszindulatú, morózus Lajoie úr, az aberráltság érzetét keltő bírósági végrehajtó, a hajdan Algériában harcolt primitív, gátlástalan ex-ejtőernyős kezdettől potenciális gyilkosként állnak előttünk. Életmódjuk, viselkedésük túlzásokkal teli, karikatúraszerű ábrázolásuk a gyengébb olasz vígjátékok stílusára emlékeztet. Nehezen állja helyét Boisset mondandója, hogy ezek átlagos franciák, akik olyanok, mint mindenki, s akik maradi előítéleteik következtében lesznek a gyűlölet rabjai.

Lajoie úr, Jean Carmet, de Funès csendőrfilmjeinek szereplője nem tragédiái, legfeljebb tragikomédiái hős; a film elképzelt keménységét, eredeti stílusát az arab szereplők és életük helyszíne képviselik.

Nem Boisset filmje, hanem az ő figurájuk vált ki kétségbeesett dühöt, tehetetlen tiltakozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8153