KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vízesés fia

Bognár Éva

 

A Vízesés fia, Sam, egyszerű fehér ember, aki minden akadályt legyőz, amit a nagy Természet állít elé.

A „fehérek nem járta” vadnyugaton vándorol, s eközben többször is megtámadják, hol a tigrisek, hol a farkasok, hol az indiánok. Sam természetesen mindig kiszabadul hűséges kutyája segítségével.

Ezen veszélyek és a belőlük való szabadulások egyre monotonabbá váló sorozatából áll a film, amelynek egyetlen feszültebb pillanata sincs. Minden akciója lassú, vontatott, és nevetségesen gyermekded.

A rendező talán úgy gondolta, beváltja a régi receptet, amely szerint állatokat szerepeltetni már fél siker, de azt elfelejtette, hogy akkor annak az állatnak valamilyen sajátos tulajdonsága kell legyen. Az ebben a filmben szereplő kutya ugyan okos tekintetű és hűséges, de nincs egyénisége – bár még így is az ő alakítása a legemlékezetesebb.

A film nézhetetlenül unalmas, és ezen még a szép amerikai tájak sem tudnak segíteni. Éppen ezért nem fogom a tábortűz mellett Vízesés fiának legendáját mesélni, hiába szólítottak fel erre a film végén, legfeljebb óva intek mindenkit attól, hogy megnézze ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7186