KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vigyázz, jön a vizit!

Lalík Sándor

 

Korunk érzelmileg elsivárosodó és atomizálódó világában üde színfoltot jelent Prepsl úr állandóan izgő-mozgó figurája, aki az 1960-as vérhasjárvány idején mint bacilusgazda kórházba kerül. A gazdag fantáziával megáldott öregúr itt sem tagadja meg önmagát. Fordulatos háborús történeteivel, egykori szerelmi kalandjainak meséivel szórakoztatja és gyűjti maga köré a betegeket; s egy mai ©vejk természetes reagálásával utasít el mindent, ami korlátozza személyiségét, mindent, ami irracionális. Bizonyítja, a kórház-karantén csak viszonylagos. Nyugdíjas szobatársából, akit népes családjából senki sem gondoz és egy intézeti lánnyal a kórházi szabályokat felrúgva otthonossá teszik, „belakják” a kórtermet. Prepsl úr, akárcsak ©vejk, nem filozófus, érzékeiben van jelen a külvilág. Ösztöneiben él, hogy mi a jó és mi a rossz. Ennek megfelelően cselekszik is. Elintéz, megrendez, eligazít és lehord, megnyugtat és összeboronál... A rendező Kachyna, aki az utóbbi időben sorra készítette kesernyés gyerekfilmjeit, most egy életvidám öregben fedezte fel az érzés-közlés-tett szentháromságában leledző tiszta gyermeki lelkületet. A főszerepre aligha találhatott volna megfelelőbbet Rudolf Hruąinský színes egyéniségénél, akinek játéka ellenpontozza, kitölti a kórház steril, zárt, hideg világát. A film végül is az ő jutalomjátéka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6898