KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vissza a jövőbe

Sulykos Ilona

 

Mi történik velünk holnap, egy év múlva, mi lesz a sorsunk néhány évtizeddel később, vagy éppen milyen volt az élet korábban, a történelmi múltban – ez a kérdés állandóan izgat bennünket. Tudják ezt a sci-fi írók is, számos műnek – közöttük már klasszikussá váltaknak (Wells, Bulgakov) – tárgya az időutazás. A Vissza a jövőbe című amerikai film csodabogár-professzora is feltalálja az időgépet, mely kísérletező életének egyetlen működőképes találmánya.

Zemeckis nálunk legutóbb bemutatott filmje, A smaragd románca volt.

Mostani mozidarabja Spielberg produceri közreműködésével született, s magán viseli mindkét filmiparos kézjegyét. A film egy amerikai kisvárosban játszódik, főhőse egy átlagteenager, Martin, az ő öreg barátja a fent említett professzor. Az időgép kipróbálásakor egy véletlen folytán a fiú kerül vissza a múltba.

A film bővelkedik az időutazás-adta komikus helyzetekben, szellemes ötletekben. Nem hagyja ki például azt a poént sem, melyben Reagan, a színészből lett államfő a nevetség tárgya. Mivel egy idő után kezd áttekinthetetlenné válni a történet, az újabb és újabb fordulatok kényszere miatt türelmetlenkedve várjuk a végkifejletet. Pedig kár a túlbonyolított cselekményért, mert a film több a fordulatos sci-finél. Martin akaratlan közreműködésével ugyanis megváltozott a múlt, ezzel a jövő, akarom mondani a jelen. Később olyan sikeresen állítja vissza a valóság megbillent egyensúlyát, hogy amikor „visszatér a jövőbe, hihetetlen dolgokat tapasztal: alig ismer rá saját családjára. Egy esemény, egy találkozás, sőt még egy gesztus is mily meghatározó lehet! Néha egész életünkre eldöntheti sorsunkat. A történetnek ez a rétege – a másik emberre kevéssé odafigyelő korunkban – mélyebb pszichológiai régiókba vezet. Ám ha ezen valaki nem akar nagyon elgondolkodni, annak is felhőtlen másfél órát kínál a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5192