KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

48 óra

Schreiber László

 

Walter Hillnek bizonyára nem volt szüksége rá, hogy a film készítése előtt felüsse a Nagy Könyvet a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” címszónál, már azért sem, mert ott a műfaj olyan remekei alatt szerepel a neve, mint a Harcosok (Warriors) vagy a Gengszterek sofőrje. Biztos kézzel válogatja össze a hozzávalókat egy gond és korhatár nélkül fogyasztható, könnyen emészthető San Francisco-i specialitáshoz. Az üldözések, verekedések, lövöldözések közepette egy kis népszerű ismeretterjesztő munkára is jut idő. A fekete, fehér és rézbőrű szereplők jóvoltából némi történelmi-etnikai hangulattal színesített városnézés során ismerkedhetünk „Frisco” nevezetességeivel, a kínai negyed és a hírhedt metró mindennapjaival. Közben a lőtt sebekből dől a vér, a gyilkosok kíméletlenek és marconák, de mégsem telepszik a filmre a német bűnügyi történetekből ismert homályos, szürke, nyomasztó hangulat. Ez mindenekelőtt Eddie Murphy-nek köszönhető, aki manapság afféle amerikai fekete kiskabosként arat zajos sikereket a szórakoztató műfajban.

Félreértés ne essék, nem komolytalan a film, még csak vígjátéknak sem lehet nevezni, de rendre felbukkannak benne feszültségoldó színfoltok. Az új ötletek mellett klisévé szelídült régi fogásokat is használ Hill, ilyen a rövid időre (ezúttal 48 órára) rablóból pandúrrá tett bűnöző szerepeltetése is, de ezt nyilván adaléknak szánta a lezser, hanyag járású, keményöklű, a szabályzatnak fittyet hányó rendőr nimbuszához. Habár ebben a műfaj kedvelői, gondolom, nem szorulnak már támogatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5189