KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó csepp

Szemadám György

 

Nagytudományú barátom, Sz. S. szíves szóbeli közlésére hivatkozva kell immár nekem is állítanom, hogy az utóbbi évek nemzetközi filmtermésének túlnyomó része két kategóriára osztható. Ügymint: 1. Kardozós filmek. 2. Dugósfilmek. Az ezen felül maradó elenyésző kisebbség a moziba járó közönség szempontjából nézvést említésre alig érdemes, oly szűk réteget érdekel. Nomármost, ha a fentemlített két típust sikerül egy filmbe ötvözni, az magától értetődő sikerként könyvelhető el. Róbert Towne amerikai filmrendezőnek nem csupán ez sikerült maradéktalanul, de az is elmondható. Az utolsó csepp című alkotásáról, hogy minden ízében profi munka. A film főszerepét a Mad Max-sorozatból ismert Mel Gibson alakítja, aki ezúttal kiérdemesült kábítószercsempész. Mac – az érzőszívű szerelmes és példaszerű apa – szerepében sajátos kétarcúságával nyeri meg nézői szívét. Ugyanez a kétarcúság jellemzi gyermekkori barátját, Fresciát, a rendőrség kábítószeres csoportjának hadnagyát is. Kürt Russel – Frescia szerepében – gyermekien tiszta mosolyával és hiúz-tekintetével mindvégig kiszámíthatatlan, veszélyes barát és ellenfél. A szereposztás nagy találmánya, hogy a két férfi-főhős alkatából adódóan éppen a szerepek felcserélése lenne a kézenfekvő megoldás, így vetélkedésük és testvérharcuk jóval több feszültséggel lesz teljes. A bonyolult kapcsolatok szövevénye természetesen drámai konfliktusokhoz vezet, de a film a jól bevált hollywoodi happy anddel zárul. Nem is tudom, hogy kardozós-dugós műfajban láttam-e már ilyen tökéletes munkát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4352